Rockzenei „ezen a napon” – December 8.

Ebben a rovatban a Civil Hang Stúdió munkatársa, Szibilla a teljesség igénye nélkül pár érdekes, avagy legendás dátumot válogat a rockzene történelméből. 

 

1943 Megszületett Jim Morrison. James Douglas Morrison néven született Melbourne-ben (Florida, USA). A népszerű amerikai The Doors rockzenekar vezető énekese és dalszövegírója volt. Számos verseskötete is megjelent, a filmezés is foglalkoztatta.

1962 Megszültett Marty Friedman,  amerikai gitáros, dalszerző. A Cacophony tagjaként vált ismertté, majd 1990-ben lett a Megadeth tagja. Máig a legszélesebb körben elismert Megadeth gitáros. 2003-ban Japánba költözött, de[1] saját TV műsort is vezet odaát Rock Fujiyama címmel. A digital dream door minden idők 100 legjobb rockgitárosából a 45. helyre sorolta, míg a legjobb metalgitáros kategóriából a 7. helyet kapta, a legjobb metal szólók közül pedig 4. helyezést kapta a Tornado of Souls című Megadeth szám révén.

1966 A londoni Abbey Road stúdióban ezen a napon énekelte fel a When I’m Sixty-Four’ c. dalt Paul McCartney.

1973 A Roxy Music zenekar első No.1. nagylemeze a Stranded lett az angol slágerlisták élén.

1980 Meghalt John Lennon. 1980. december 8-án dél körül a Lennon házaspár a Rolling Stone magazin híres fotósát, Annie Leibovitzot fogadta a Dakota-házban. A fotóművész készített pár felvételt róluk. Lennon mindenben benne volt, egy olyan kép is készült, amelyen ő anyaszült meztelenül simul hozzá a teljesen felöltözött Yokóhoz. Leibovitz megígérte a párnak, hogy a címlapra kerül a fotó. A fotóművésznő masinája valószínűleg még javában kattogott, amikor Chapman kijelentkezett a szállodájából, és elindult, hogy “beteljesítse küldetését”. A kabátzsebébe rakott egy kartonlapot, hogy ne dudorodjon ki feltűnően a pisztolya, és magával vitte előző nap vásárolt Double Fantasy lemezét. Úton Lennonék rezidenciája felé betért még egy könyvesboltba is, ahol megvette a Zabhegyezőt, és a könyv első oldalára ennyit írt: “Ez a vallomásom.” Ezután már nem volt más dolga, mint várakozni a Dakota-ház előtt. Olvasgatta a Zabhegyezőt, beszélgetésbe elegyedett a Dakota-ház portásával, és összehaverkodott egy amatőr fotóssal, Paul Goreshsel, aki gyakran őgyelgett a hírességek lakta épület előtt, hiszen itt nagy eséllyel le lehetett kapni valami sztárt. És valóban, Paul Simon és Mia Farrow is feltűnt a ház kapujában, amíg várakoztak, miközben Chapman arról beszélt újdonsült ismerősének, hogy alá akarja íratni Lennonnal a lemezét.

Lennonék délután indultak el egy közeli lemezstúdióba, hogy tovább dolgozzanak a Walkin’ On Thin Ice című számukon, amit már a következő lemezre szántak. Házuk kapuján kilépve összetalálkoztak Mark David Chapmannel. A fiatalember teljesen megbénult a lehetőségtől, nem mozdult, az amatőr fotósnak kellett odataszigálni őt a párhoz. Chapman autogramot kért a lemezére, amit Lennon készséggel teljesített. Az énekes ráírta a borítóra, hogy “John Lennon, 1980. december” és még meg is kérdezte a félszeg Chapmant, hogy akar-e még valamit. Paul Goresh megörökítette kamerájával a jelenetet. Ezután Lennonék elhajtottak a stúdióba, ahol David Geffen (a Geffen lemezcég tulajdonosa) azzal az örömhírrel várta őket, hogy a Double Fantasy aranylemez lett. Az új dalon körülbelül négy órát dolgozott a pár, majd elindultak haza. 11 óra előtt tíz perccel gördült be a limuzin a Dakota-ház elé. Yoko szállt ki elsőnek a kocsiból, ő ment elöl, az új felvételeket tartalmazó demo-kazettákat és egy magnót cipelő Lennon pár lépéssel lemaradva követte.

Chapman ekkor már résen volt, és ezúttal nem tűnt bátortalannak. Megvárta, amíg Yoko elhalad előtte, még oda is köszönt neki. Mialatt Ono bement, Lennon Chapmanre nézett, utána a bejárat felé indult. Miközben Lennon elsétált mellette, Chapman azt kérdezte: „Mr. Lennon?”. Ahogy Lennon megfordult, Chapman úgy helyezkedett, amit a szemtanúk „harcállás”-nak neveztek, majd lőtt – ötször. Az egyik mellément, a többi Lennon hátát és vállait érte. Az egyik lövedék az aortáját találta el. Chapman ottmaradt, fegyverét José Perdomo vette el, utána azt kérdezte tőle: „Mit csinált, mit csinált?”; Chapman csak annyit válaszolt: „Lelőttem John Lennont”. Ezután levette a kabátját, majd J.D. Salinger Zabhegyezőjét kezdte olvasni. A rendőrség perceken belül kiért, és Chapman még mindig olvasott.

Mivel nem tudtak várni a kiérkező mentőre, két rendőr a járőrkocsi hátsó ülésén a Roosevelt Kórházba szállította Lennont. Mikor megkérdezték, hogy tudja-e, kicsoda, nem egybehangzó vélemények szerint azt válaszolta, hogy: „Igen”, vagy: „John Lennon vagyok, a Beatle”, vagy csupán bólintott, így nem tudjuk biztosan, mik voltak az utolsó szavai. Minden, megmentésére irányuló erőfeszítés ellenére belehalt a 80%-os vérveszteségbe. 40 éves volt.

Az első hírt a merényletről az újonnan alapított CNN adta; Kathleen Sullivan műsorvezetőnő jelentette be, hogy Lennont lelőtték és épp kórházba szállítják (a halálhírét még nem erősítették meg). Ám a legtöbben elég furcsa módon értesültek az eseményről. Howard Cosell, a legendás sportriporter, az ABC Monday Night Football című műsorának tudósítója jelentette be a halálhírét: Cosell: „Emlékezzünk arra, hogy ez csak egy focimeccs, mindegy, ki győz vagy veszít. Az ABC News egy súlyos tragédiáról értesített minket New York Cityből. John Lennon – talán a leghíresebb Beatle – New York-i lakóháza előtt öt lövést kapott, és kórházba szállítás közben elhunyt. A konkurens NBC csatornán jóval szokványosabban adtak hírt az esetről. A „The Tonight Show Starring Johnny Carson” című műsor egyik jelenetét megszakították, bemondták a hírt, majd folytatták a műsort.

Amikor az 1960-as években Lennont arról kérdezték, szerinte hogyan fog meghalni, azt felelte: „Biztos valami őrült fog kinyiffantani.” Bár Lennon ezt minden bizonnyal viccnek szánta, mégis bekövetkezett. Még egy hasonló kijelentést tett utolsó interjújában, amikor azt mondta, úgy érzi, mintha valaki követné: először szövetségi ügynökök az 1970-es években, hogy deportálják, majd a megszállott rajongó 1980-ban. Több amerikai és kanadai Beatles-koncerten megerősített őrizetet kaptak a fenyegetések miatt, Ringo Starr azt mondta, hogy egy montreali koncerten a cintányérok mögött kellett ülnie.

2004 Meghalt Dimebag Darrell, a Pantera és a Damageplan együttes gitárosa. 2004. december 8-án, éjjel, Darrell a Damageplannel koncertezett egy Alrosa Villa nevű klubban Columbusban (Ohio), mikor egy korábbi tengerészgyalogos, Nathan Gale 5 lövést adott le rá, köztük egy fejlövést ami azonnal megölte. A támadó ezenkívül még 3 másik emberrel is végzett: Jeff “Mayhem” Thompson (†40), Nathan Bray (†23), és Erin Halk (†29). Gale-t (†25) végül egy Columbus-i rendőr, aki csak véletlenül tartózkodott a helyszínen, James D. Niggemeyer lőtte le. Halála után a rockélet még inkább kultikus figurájává vált. Rengeteg együttes írt neki számot, így emlékezvén meg róla, például az Avenged Sevenfold (“Betrayed”), a Nickelback (“Side Of A Bullet”). A Limp Bizkit “The Priest” című dalában is van utalás Darrellre, és a Black Label Society “In This River” című számában is Darrell elvesztéséről van szó, valamint a Machine Head (együttes) “Aesthetics of Hate” című számát is hozzá írták, valamint a Five Finger Death Punch The Pride című számában az amerikai hírességek között említik a legendást gitárost.

 

Forrás

Wikipedia.com

This Day In Music

Music Calendar