2002-ben ezen a napon mutatták be a spanyol mozik a Beszélj hozzá! című filmet.

A spanyol film királya Pedro Almodóvar 1999-ben jutott karrierje egyik legmagasabb pontjára, mikor elkészítette a Mindent anyámról című filmet. A Mindent anyámról szó szerint szinte minden filmes díjat megnyert a világon. Behúzta a legjobb idegennyelvű film Oscarját és Golden Globe-ját. Nyert díjakat Cannes-ban, az Európai és a Brit filmakadémiától is. A Mindent anyámról olyan underground remekmű volt, mely egyaránt elvarázsolta a rajongókat, a kritikusokat és az átlag moziba járókat. A filmtörténet egyik nagy pillanata volt ez a szubkultúrákat összekötő keserédes dráma.

Következő filmje volt a Beszélj hozzá!

A film két pár történetét meséli el egy hosszabb időszakot felölelve. Egy kórházi férfi ápoló évek óta kezel egy táncosnőt, aki autóbalesetet szenvedett és kómába esett. A férfi ez idő alatt halálosan beleszeretett az öntudatlan nőbe és rajongása következtében megroppanni látszik az elméje. A kezelésének egyik alapelve, hogy folyamatosan beszélni kell a kómában fekvő emberekhez.

Egy nap egy híres matadornő érkezik a kórházba, aki volt szerelmének való bizonyítási kísérlete közben őrült módon provokálta a bikát, ami félholtra sebesítette. Egy újságíró, aki a matadornő aktuális szeretője minden nap bemegy a kórházba. Itt találkozik az ápolóval, aki neki is megtanítja a kómában lévőkhöz beszélés alapjait.

Mikor a matador meghal egy másik tragédia is beüt az újságíró életében: az ápoló, akit egyetlen barátjának tartott szörnyű vád reflektorfényébe kerül.

A Mindent anyámról olyan film volt, mely teljes egészében a nők szenvedéseiről és örömeiről szólt. Ezzel ellentétben a Beszélj hozzá! főszereplői a férfiak, hiszen a nők inkább csak őket hallgató tudatlan testekként vannak jelen. Ez alkalmat ad Almodóvarnak, hogy boncolgathassa egy kicsit a férfiak lelki világát és a szerelem és ragaszkodás olyan mélységeibe ásson le, ahol már a tettek nagy része őrültségnek minősül. Azt a kérdést feszegeti, hogy ha van is különbség imádat és megszállottság között az olyan vékony határvonal, melyet a pillanatok alatt változó emberi elme bármikor átszakíthat.

És Almodóvar teszi mindezt úgy, hogy egyszerre elmélkedik a művészetről, a magánytól való félelemről és észrevétlenül a film vége felé visszafordítja a figyelmet kedvenc témájára: a nőre.  

A Beszélj hozzá! olyan finoman megírt és hangolt tanulmány az emberről, mely bármilyen porondon megállja a helyét, viszont az Almodóvar-féle groteszk humor hiányzik belőle. Minden perce kőkemény dráma, melyből az utolsó csepp humort is kifacsarta a szerző. Mégis úgy tökéletes, ahogy van.

Nem is volt kétség, hogy a Beszélj hozzá! versenybe száll az Oscarért. A legjobb eredeti forgatókönyv díja gyarapította Almodóvar gyűjteményét és a spanyol film számos nemzetközi filmdíjat kapott és még nagyobb elismerésekben részesült, mint azelőtt.