2008-ban ezen a napon mutatták be a magyar mozik a Nem vénnek való vidék című amerikai filmet.

Joel és Ethan Coen-t, vagy ahogy a legtöbben ismerik őket, a Coen-testvéreket, már sok helyen kiáltották ki a kortárs amerikai filmipar legjobb szerzőinek. Filmjeik vaskos fekete komédiák, de műfajilag általában besorolhatatlanok, viszont egytől-egyig remekművek.

És ez főként igaz volt, mikor találkoztak a kortárs amerikai irodalom talán legkiemelkedőbb alakjának regényével. Általában Cormac McCarthy írói munkásságát lehetetlen filmre vinni szövegei filozófiai tartalma miatt, viszont Coen-ék jól kiszúrták maguknak a Nem vénnek való vidéket, mely kilóg a McCarthy-életműből és szinte magától simul rá a filmvászonra képiessége miatt.

A film egy magányos, sivatagi nyitóképsorral indít, mely alatt egy hosszú megkeseredett monológot hallunk. Egy öreg seriff vallomása arról, hogy nem érti, hol siklott ki a világ. Közben egy kisvárosi rendőr a kocsijába ültet egy gyanús alakot és az őrsre viszi. Az őrsön a rejtélyes férfi kiszabadul és végez a rendőrrel, majd elindul és az országutakon kezdi szedni áldozatait.

Közben egy posztmodern cowboy a sivatagban vadászik és egy véletlen folytán egy bandaháborúba csöppen, amit senki sem élt túl, viszont a helyszínen marad egymillió dollár. A cowboy elviszi a pénzt és ezzel olyan erőszakhadjáratot indít el, aminek az utórengései végigvonulnak az amerikai határvidéken és Mexikón és az elkeseredett menekülésen kívül nem marad semmi a főhős számára, miközben egy démoni gyilkos jár a nyomában, aki sebezhetetlennek tűnik.

A Nem vénnek való vidék egy klasszikus amerikai filmes műfajt elevenít fel és öltöztet új köntösbe. Ez pedig nem más, mint a western. Jelen esetben egy neo-westernnel van dolgunk. Modern kori cowboyok és útonállók hajszolják egymást egy kisiklott világban, ahol a törvények már nem jelentenek semmit, ami előtt az idősebb generációs törvényemberek már tárt karokkal állnak.

A csend filmje a Nem vénnek való vidék. A képek alatt nincs zene, inkább a hangok dominálnak. A legzajosabb lövöldözős jelenetek is a maguk nyugodt medrében zajlanak, miként a mindig felbukkanó halál angyala szerű bérgyilkos is végrehajtja érhetetlen tetteit. És egyre inkább ráébredünk, hogy a törvény embereinek igaza van, mikor azt mondják nem értik a világot, miközben egy olyan láthatatlan gyilkost hajszolnak, aki pénzfeldobással dönti el, hogy ki hal meg és ki marad életben.

A film jó évet fogott ki magának, talán az egyik utolsót, mikor az amerikai filmakadémia úgy gondolta, hogy a díjak kiosztásakor a művészi értéket a pénzügyi és egyéb szempontok elé helyezi. Így lett a Nem vénnek való vidék a 2008-as év legjobb filmje és Coenék is elnyerték a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv díját. Emellett Javier Bardem is gazdagodott egy Oscarral, a legjobb férfi epizódszereplő kategóriában, a világra szabadítva az egyik legzseniálisabb filmes gonoszt.

A Nem vénnek való vidék a filmtörténet egyik legjobb alkotása, mely mélyen megrendíti a nézőt, gondolkodásra készteti, felvetve a kérdést, hogy mi történik, ha a gyakorlattal szembe menve a bűnös sosem nyeri el méltó büntetését, és nem hagy maga után mást csak értelmetlen brutalitást és örökké kísértő árnyát.