2005-ben ezen a napon mutatták be a magyar mozik a Belső tenger című spanyol filmet.

Alejandro Amenábar olyan rendező, akinek nevéhez csupán néhány filmet lehet kapcsolni rendezőként, viszont mégis a spanyol film egyik legfontosabb alakjaként tartják számon.

1997-ben a Nyisd ki a szemed! című filmmel robbant be a köztudatba és egy csapásra az egyik legünnepeltebb spanyol rendező lett belőle. Filmje kultikus státuszra tört, nem sokkal később, 2001-ben Amerika ki is nyúlt érte és Vanília égbolt címen sztárokkal a főszerepekben remake-et készítettek belőle. Következő filmjével, a Más világgal ismét remekművet alkotott és a filmet a mai napig az egyik legjobb kísértethorrornak tartják.

2004-ben viszont témát váltott és minden addigi szerzői jegyét félredobva egy kőkemény, szikár drámát forgatott Belső tenger címmel.

A film főszereplője Ramon egy idősödő férfi, aki ágyhoz kötötten él egy fiatalabb kori balesete miatt. Sok évvel azelőtt ugyanis a férfi valamilyen soha meg nem tudott indíttatásból fejest ugrott a sekélyes vízben és nyaktól lefelé lebénult. Ez természetesen végett vetett tengerészi karrierjének és a tenger iránti határtalan szeretetének. Mivel kimenni többé nem tud, a szobájában fekve belső hangként éli meg az imádott víz morajlását. Ramon nem egyszerű eset, mivel tragédiája óta elszántan küzd az eutanázia törvényesítése mellett. Annak ellenére, hogy nem kíván élni mégis gyönyörű verseket ír és ezzel magára vonzza két nő megkülönböztetett figyelmét is. Ramon viszont meg van győződve arról, hogy a két nő közül az szereti jobban, aki segítene neki évtizedek óta húzódó akaratának illegális beteljesítésében.

A Belső tenger egy nagyon nehéz film. Ez már az alapsztoriból is kiderül, de a film megtekintőjét mégis váratlanul érheti a Ramon karakterébe csepegtetett mérhetetlen cinikus humor és szeretet. Egyszerűen nem is érti a néző, hogy miért akar ez az ember meghalni. Így azonnal sikerül elérnie a rendezőnek, hogy még nagyobb szimpátiával tekintsünk rá és még fájóbb legyen a szükségszerű elmúlása. A főszereplő versei által a Belső tenger egy bő kétórás poétikus utazássá válik a tudat és az emlékezés mélyére és ha erősen továbbgondolunk minden képet talán arra is rájöhetünk egy-egy emlékkép után, hogy a férfi balesete nem is véletlen volt.

A Belső tenger minden díjat megnyert, amit csak lehetett. Három díjjal távozott a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválról, megnyerte a Golden Globe-ot, az Oscart, a spanyol filmdíjon, a Goya-n 14 díjat kapott és az Európai Filmakadémia is két fontos díjjal honorálta az alkotást.

A Belső tenger olyan mélylélektani dráma, amit nem akar az ember egy jó ideig újranézni, de a hangulata, a képei, a zenéje és az általa kiváltott érzelmek mégis sokáig velünk maradnak a hétköznapokban.