Pride of Szeged fahéj

Pride of Szeged fahéj

Pittyegett a telefon, üzenetet kaptunk Floridából, Fort Walton Beach-ről, egy helyi áruházból. Egyből megfogott minket a téma, hogy szerkesztőségünktől légvonalban 8776,280 kilométeres távolságban is kapható szeretett szülővárosunk nevével fémjelzett termék. Pride of Szeged (Szeged Büszkesége) márkanévvel forgalmaznak Amerikában és Kanadában is őrölt paprikát – amin nem is lepődnénk meg annyira –  de Szeged fahéjnagyhatalmi státuszáról (képünkön a bizonyíték) eddig fogalmunk sem volt, de vissza a paprikához, amelynek termesztése és hagyományai ezer szálon kötődnek térségünkhöz.

A szegedi határban a legfontosabb paprikatermelő területek Alsóvároson, Röszkén, Szentmihályon, Feketeszélen, Nagyszéksóson, Kiskundorozsmán voltak. Főként a harmincas években Felsővároson, Átokházán, Csórván, Domaszéken, Mórahalmon, Királyhalmon, Zákányon is jelentőségre tett szert a paprikakultúra, kisebb mértékben pedig Felsőtanyán, Gyálán, Tápén és Újszegeden is megjelent, majd az 1920-as években a paprikatermesztés Szeged környékén az átmenetileg növekvő exportigények hatására jelentősen föllendült. De a szegedi paprika valószínűleg akkor vált igazán világhírűvé, amikor Szent-Györgyi Albert a C-vitamin utáni kutatásai során ezt a növényt is megvizsgálta. A későbbi Nobel-díjas tudós érdekes körülmények között jött rá arra, hogy a szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök.

Azt sejtjük, hogy nem Kolumbusz vitte Szegedről a paprikát, hogyan kerülhetett oda?

A terméket forgalmazó céget, a Spicecót két, Magyarországról kivándorolt üzletember alapította 40 évvel ezelőtt. A Spiceco honlapján elérhető információk szerint ők vezették be az amerikai piacra a „híres” magyar paprikát és más kelet-európai fűszereket. Importtal, fűszerek őrlésével, keverésével és csomagolásával foglalkoznak. Az alapanyagokat Indiából, Kínából, Indonéziából, Thaiföldről, Vietnamból, Görög- és Törökországból, Spanyolországból, Egyiptomból, Marokkóból, Izraelből és Magyarországról szállítják.  A cég által Amerikában forgalmazott fémdobozos paprikán a Pride of Szeged, azaz a Szeged büszkesége logó szerepel. A Spiceco ezt levédette. Ez látható a cég más termékein, többek között steak fűszerkeveréken, őrölt fokhagymán és a fahéjas cukron is.

Jó ez nekünk?

A 2010 óta földrajzi eredetvédelemmel is rendelkező szegedi fűszerpaprika-őrlemény a 2015-ös évben került be a Magyar Értéktárba, tehát Hungarikum.  – Az eredetvédelmet az Európai Unión belül nagyon komolyan veszik: a termékleírásban szerepel, hogy például a szegedi paprikát csak a szegedi tájkörzetben lehet megtermelni, leszedni, őrölni, csomagolni. Az eredetvédelem a garancia arra, hogy a tasakban az van, amit ráírtak – magyarázta dr. Somogyi György szegedi paprikakutató.  

De mi a helyzet a tengeren túl? A Szegedi Paprika Zrt.-t az üggyel kapcsolatban korábban azt nyilatkozta, hogy a cégnek nincs köze a „Pride of Szeged” Sweet Hungarian Paprika elnevezésű termékhez. A szegedi fűszerpaprika termelő és feldolgozók aggódnak, nehogy folt essen a szegedi paprika jó hírnevén.

Ki használhatja a város nevét?

Szeged önkormányzata az 1998. július 9-én tartott közgyűlésen hozott határozatot a város nevének, címerének, zászlajának használatáról. Kaprinayné Rádi Gizella, az igazgatási és építési iroda vezetőhelyettese elmondta, vizsgálják, hogy a kérelmező tevékenységének jelentősége, az áru minősége, jellege indokolttá teszi-e a címer, a zászló és a városnév használatát. A kérelmezőnek kell bizonyítania, hogy terméke alkalmas-e a közfigyelem felkeltésére és a város iránti megbecsülés fokozására. Az eljárásért 10 ezer forintot kell fizetni. Az engedélyről a jogi, ügyrendi és közbiztonsági bizottság dönt, illetve felfüggesztheti a használati jogot, ha a jelképek, illetve a város nevének használata méltatlan a város rangjához, hírnevéhez. „Az eset nemzetközi jogi kérdéseket vet föl, ezért először alaposan tanulmányoznunk kell a lehetőségeinket” – fogalmazott a mostani esettel kapcsolatban egy hivatali alkalmazott.

Korábbi kapcsolatok

1999-ben a The New York Times vezető riportere, R. W. Apple Szegeden járt Zwack Péter ajánlásával, mivel érdekelte a fűszerpaprika múltja és jelene. Dr. Somogyi György kísérte el termelőkhöz, gyártókhoz. Az újságíró azt mesélte el a paprikakutatónak, hogy Amerikában még mindig híres a szegedi paprika, és tudott arról is, hogy az üzletekben kapható a dobozos termék szegedi elnevezéssel. Somogyi György szerint vendége erre az 1966 óta Amerikában dobozolt termékre gondolt, amelyikben akkoriban még valóban szegedi paprika lehetett. Más forrásokból is úgy tudjuk, hogy a Szegedi Paprika Zrt. elődje egészen 2000-ig gyártott őrleményt az ominózus amerikai cégnek. Egyébként Szegedről 1938-ban még 2 ezer tonna paprika ment ki Amerikába – ma az egész országban nem terem ennyi.

 

Források:
kanadavilaga.com
Reizner János: Szeged története