Szilágyi Örzsébet a 21. században már e-mailjét írja meg. Hogy miről is beszélünk? Egy könyvről, melyet a II. Tisacra fesztiválon is bemutattak, és amelyről az egyik szerző, Vörös István beszélt Boros Tamásnak.

Lackfi Jánossal ez a harmadik közös könyvünk. Ezúttal gimnáziumi kötelező versolvasmányokat vettünk elő. Az Ómagyar Mária-siralomtól a, Radnóti Miklós Erőltetett menetéig terjed a sor, Balassi, Arany, Csokonai, Petőfi, Vajda János, Ady. A legfundamentálisabb költőknek a legfundamentálisabb versei. Benne vannak az eredetiek és mindig mind a ketten írtunk rá valamilyen saját verziót. Áttettük a jelenkorba az egészet, formának használtuk, vicceltünk, de nem mindig vicceltünk, tehát nem erőltettük a viccet sem görcsösen. Új játékba hoztuk ezeket a klasszikus verseket, amelyeknek persze nagyon jó, hogy benne vannak a tankönyvben, de ugyanakkor ott a tehertétel is, hogy tananyag, nehéz, idegesítő, memoriter. Mi egy kicsit szabadabb, szeretettelibb közeledést igyekeztünk megvalósítani.

Hozzá lehet ezekhez a versekhez nyúlni? Talán legtöbben azt hinnénk, hogy nem lehet talán még szentségtörés is. 

Szerintünk semmiképp nem szentségtörés. Az irodalom egy tiszteletreméltó dolog, de ugyanakkor nem kell hasra esni előtte és a legjelenősebb írók is a pajtásaink, barátaink, akikkel beszélgetésbe elegyedhetünk és akár még gúnyolódhatunk is rajtuk. Egyébként itt mi nem gúnyolódunk egyik költőn sem. Mi nem paródiákat írtunk. Ha paródiákat írtunk volna akkor a legnagyobb költőkön is gúnyolódtunk volna, de legalábbis a verseken. Itt nem erről van szó. Ez nem irányul a szövegek ellen, hanem a szövegek köre ráépül, továbbpörgeti, játszik, gondolkozik. Szerintem nem szentségtörés különben nem csináltuk volna. Nem is szentség az irodalom, hanem annál több és kevesebb és más. Az irodalom az maga az olvasás, a továbbgondolás. Egyszerűen csak irodalomként használjuk az irodalmat, még az olyan szövegeket is, amelyek a tankönyvbe olyan véglegesnek tűnően ki van nyomtatva, sőt kőbevésett szövegeknek is nevezzük őket. Kőbe lehet vésni őket, de akkor is át lehet írni.

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattintson az alábbi linkre:

(Képforrás: https://www.libri.hu)