BUDAPEST – Száz éve, 1918. május 24-én mutatták be Bartók Béla operáját, A kékszakállú herceg várát. A jubileum alkalmából az operafilm és zenéje most DVD-n és CD-n is megjelent (MTI). Fotó: Filmkultura

Az DVD-n először elérhető, 2005-ben Silló Sándor rendezésében készült operafilm főszerepeit Kovács István és Kolonits Klára alakítja. A regös szövegét Jordán Tamás mondja el, az album hangfelvétele a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával készült, Selmeczi György vezényletével – közölte az EPS Produkciós Iroda az MTI-vel.

A korszerű technikával elkészített filmet az egyaránt Bauhaus stílusú Erkel Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház épületében, jelentős részben a közönség által nem látogatható terekben vették fel. A nyitó- és a zárójelenetet a Vígszínház tetőzetén rögzítették.

Gustave Doré illusztrációja Charles Perrault meséjéhez. Perrault írta a Kékszakállú című mesét (La Barbe bleue), melynek történetét Bartók Béla egyetlen, egyfelvonásos operája, A kékszakállú herceg vára dolgozza fel. 1862

Az album felvétele 2004-2005-ben készült, bemutatója 2005-ben a 36. Magyar Filmszemlén volt, ahol komoly szakmai sikert aratott. A művet 2005. március 20-án, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a televízió is sugározta. A filmet meghívták a 42. ITF Golden Prague Fesztiválra, az Aranyszem Operatőr Fesztiválon pedig a zenés film kategória első díját nyerte el Nemes Tibor operatőr munkája. Az alkotást 2006-ban bemutatták Cannes-ban a MIDEM-en és több más fesztiválon.

A kékszakállú herceg vára Bartók Béla egyetlen egyfelvonásos operája, amelyet a zeneszerző 1911-ben írt. A művet disszonáns hangja, válsághangulata és paraszti színei miatt először elutasították, csak 1918-ban mutatták be. A librettót Balázs Béla írta középkori legendák alapján. A misztériumjáték főszereplője Kékszakáll, aki Gilles de Retz, Gilles de Rais vagy Gilles de Laval néven Franciaországban élt, ahol 1440-ben gyilkosságok vádjával halálra ítélték.

Gilles de Rais, az „igazi” Kékszakáll, (1405 – 1440). Fotó: RMN

Az 1900-as évek elejét Európában az elmagányosodás, a „világfájdalom” hangulata jellemezte. Ezt tükrözte a korszak filozófiája, művészete, irodalma. Nagy hatással volt a korra Friedrich Nietzsche filozófiája, Sigmund Freud lélektani felfedezései, a francia szimbolizmus, Magyarországon pedig Ady Endre költészetének „Új versek”-es vonulata. Ez a világnézet, vagy inkább hangulat, komolyan hatott a kor értelmiségére, a művészvilágra, így Balázs Bélára és Bartók Bélára is. Ilyen körülmények között írta meg 1910-ben Balázs Béla – a kékszakállú régi korokból származó, eredetileg francia mondájára alapozva – A kékszakállú herceg vára című misztériumjátékát. A Kékszakáll egyébként valóban élt, Gilles de Rais, Gilles de Retz vagy Gilles de Laval volt a neve, Franciaország marsallja volt, és bűnei miatt az inkvizíció 1440-ben halálra ítélte. Az irodalmi műben a sok más helyen asszonyfaló szörnyetegként bemutatott Kékszakállú a magányos, sorsszerűen egyedül való ember példája lett, maga a darab pedig a férfi és a nő egymásra találásának, vagy inkább egymásra nem találásának lélektani mélységeit, a lélek rejtelmeit és szenvedéseit igyekszik bemutatni. Balázs Béla a Kékszakállút egy magyar népballada hőseként értelmezi és mutatja be, ehhez járul a megzenésítéskor Bartók Béla akkoriban – nem kis részben Kodály hatására – feléledt érdeklődése a népzene iránt.

A száz évvel ezelőtti első előadást Zádor Dezső rendezte, Bánffy Miklós volt a díszlettervező, a Kékszakállút Kálmán Oszkár, Judit szerepét Haselbeck Olga énekelte. A karmester Egisto Tango volt, míg a regös szövegét akkor Palló Imre mondta el. A kékszakállú herceg vára az elmúlt száz év alatt meghódította a világ operaházait, hazai és külföldi sztárok közreműködésével számos hangfelvétel őrzi.

A már kapható operafilm zenei rendezője Tóth Ibolya, a hangfelvételt is tartalmazó kiadvány producere Móczán Péter volt. A DVD-CD csomagot az opera bemutatásának kerek századik évfordulóján, május 24-én mutatják be a fővárosi Bartók Emlékházban.