KOLOZSVÁR – Kőrösi Csoma Sándort idézték szülőfalujában, Csomakőrösön és a szomszédos Kovászna fürdővárosban születése 234. és halála 176. évfordulóján – tudatta az MTI. Fotó: Kőrösi Csoma Sándor szobra Csomakőrösön, Wikipédia

A 29. alkalommal megszervezett négynapos Kőrösi Csoma Sándor Napok keretében tudományos konferenciát, kiállításmegnyitókat, koncerteket, előadásokat tartottak.

A Kovászna megyei önkormányzat közleménye szerint a csomakőrösi református templomban tartott szombati emlékező istentiszteleten Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházkerület római katolikus püspöke mondott prédikációt. A nagy keletkutató csomakőrösi szobra előtt mondott beszédében Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője azt idézte, hogy a magyar nagyközönség legszélesebb rétegei ma is a regényes vállalkozót, a kalandos utazót, a szigorú aszkétát, az adott szó mellett minden körülmények között kitartó magyar jellemet, a magyar ősregék álomkergetőjét, vagy a különc nyelvbogarászt látják Kőrösi Csoma Sándorban, holott az ő helye ott van a művelt világ legnagyobb szellemeinek pantheonjában.

Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke szerint akinek van belső iránytűje – amiként Kőrösi Csoma Sándornak volt – az ismeri a célhoz vezető utat.

Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.), saját szavaival: székely-magyar Erdélyből (“Siculo-Hungarian of Transylvania”), nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a tibeti-angol szótár megalkotója. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre, és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi, 1815-ben pedig főiskolai tanulmányait. Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd – valószínűleg – egy heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe. 1816 és 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt-olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel: Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait.

1842 februárjában megkísérelte a Lhászába való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és maláriát kapott. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott. Április 11-én, reggel 5 órakor Kőrösi Csoma Sándor földi élete véget ért. Másnap a dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga (KangchenDzö-nga) árnyékában.

“Nekünk, székelyeknek a mélyebb hangokra, tágabb összefüggésekre, a saját álmunkra kell figyelnünk. (…) Ezeréves múltunk erőt adó nyugalmával mondjuk, kell, hogy legyen újra székely álom. Egy gazdag és erős Székelyföld. Egy olyan régió, amelyet saját erejükben bízó, büszke emberek építenek maguknak” – hangsúlyozta a szobor előtt mondott beszédében a tanácselnök. A koszorúzást követően a résztvevők Kőrösi Csoma Sándor újraépített szülőházához vonultak, ahol Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, a rendezvény egyik fővédnöke méltatta a keletkutató szellemi örökségét.

A Kőrösi Csoma Sándor emlékérmet idén posztumusz kapta Kubinyi Anna és Gazdáné Olosz Ella textilművész.

Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Napok főszervezője azt hangsúlyozta zárszavában, hogy Kőrösi Csoma Sándor nemcsak Csomakőrösé, hanem az egész magyarságé is, mindenkinek feladata emlékét éltetni. Úgy vélte, az évről-évre megrendezett tudományos konferencia feladata nemcsak Kőrösi Csoma Sándor munkásságának a jobb megismerése, hanem az is, hogy támpontokat nyújtson a gyökereit kereső magyarságnak, és éltesse a nemzettudatot.