Megmenekültek. De hogyan? De miért? Ezt meséli el a Nektek írtam, Fiaim című könyv. Igencsak atipikus XX. századi sorsokat mutat be Szabó Tamás szerkesztő műve: Két hadifogoly, apa és fia. Két hadifogoly, a szerző nagyapja és apja. Mindketten a század nagy háborúinak hadifoglyai. Az egyikük az első világháborúban Oroszországban, a másik a második világháború végén a Szovjetunióban kerül már-már reménytelen helyzetbe. Történetük, és talán ez a legfurcsább, mégsem tipikus XX. századi orosz és szovjet hadifogság.

 

A következő interjúban először Dr. Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Új-és Legújabb kori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető docense, a könyv lektora nyilatkozik, majd az unoka és fiú, Szabó Tamás, a kötet szerkesztője.

Mennyire jellemző az elmúlt években, esetleg a rendszerváltás után, hogy ilyen különböző hadifogoly visszaemlékezések megtörténtek?

A rendszerváltás után értelemszerű az ilyen műfajú írásoknak a gyarapodása. Lehullottak a korlátok és szabadabban jelenhetnek meg a korábban nem szívesen látott munkák. Ezek közé tartoznak a háborús naplók. 1989 előtt is voltak már olyan forráskiadványok, naplók, amelyek napvilágot láttak.
Ilyen széles körben ez már a rendszerváltás utáni nyitásnak a következménye. A másik oka annak, hogy most szemmel láthatóan megszaporodtak a közzétett és kiadott naplók az köszönhető az első világháború századik évfordulójának is. Ez egy alkalom, lehetőség arra, hogy a még ki nem adott vagy elfekvő visszaemlékezéseket különböző pályázatok és pénzügyi források segítségével megjelentessék.
Ez a Szabó Tamás által szerkesztett könyv nem illeszkedik ebbe a konjunktúrába, hogy a száz éves évfordulóhoz kötődne, mert a napló írás és a háborús emlékek összegyűjtése már sokkal korábban elkezdődött. Ugyan akkor a két férfinek a különös sorsa és az orosz fogságban írt atipikus történetét nem akarták, hogy megjelenjen. Szabó Lajos fontolóra is vette, hogy egyáltalán megjelentesse e, mert tudta, hogy az ő esete nem tartozik az általános fogoly sorsba. Ő folyamatosan írta és a saját háborús emlékeit 70 évvel a történés után vetette papírra.
A fia Szabó Tamás beszélte rá, hogy kiadják ezt az emlékanyagot.

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattintson az alábbi linkre:

 

További információ

http://mta.hu/mtu_esemenynaptar/2018-01-29-nektek-irtam-fiam-1823