Még csupán a 2018-as új esztendő elején járunk, de már most tudhatjuk, hogy ennek az évnek a történései igen fontos szerepet fognak játszani a Csongrád megyei térség életében. Ugyan a kampányidőszak csak februárban fog útjára indulni, de a különböző politikai erők már régebb óta készülnek az áprilisi önkormányzati választásokra. Idén mind a különböző politikai erők mind a lakosság körében is az a legnépszerűbb kérdés, hogy vajon ki lesz a térség legnagyobb városának, Szegednek a polgármestere a jövőben?

Ha szegediként belerévedünk a jövő még vizenyős képeibe, talán ezen felfokozott aktualitású kérdés mellett egyéb fontos dolgok is eszünkbe juthatnak. Vajon gyönyörű városunk, „a napfény városa”, az eljövendő időben vissza tudja-e követelni magának azt a gazdasági és tudományos vezető erőt, amely sokáig az ország talán második legfontosabb városává tette. Vagy városlakóként érdekelhet minket, mi történik a határon innen és túl. Ha túlra tekintünk belefutunk a migráció páneurópai problémájába, illetve a sok éve aktuális kérdésbe: hogyan tudunk ideális, kulturális, szellemi, gazdasági, és egyáltalán általánosan emberi kapcsolatokat teremteni a határon túl élő magyarsággal, hogy rájöjjünk, hogy az évezredes kapcsok sokkal többre használhatók, minthogy nem kell idegen nyelven vásárolnunk a szabadkai piacon. Ha a határnak erre az oldalára tekintünk, elénk tárul a végtelen alföldi kisvárosi- és tanyavilág. Csongrád megye számos lehetőséget rejt magában, amelyeket csak nemrég óta kezdenek el igazán kihasználni. A remek termőtalaj a mezőgazdaság méhe lehetne, a föld mélyén lapuló gyógyvizek kiaknázása is csupán néhány helyen kezdődött meg.

Miért néptelenedik el a jó minőségű termőföldekkel bíró tanyasi világ a térségben? A nagyváros beszippantó erején kívül mi az oka annak, hogy sokan feladják a termelést és inkább ki sem viszik portékájukat a Mars téri piacra, egy több mint százezres vásárlókörnyezet elé? És ha már ezek átfutottak az agyunkon belegondolunk kényszerűen abba, hogy vajon mit is csinál egy önkormányzati képviselő vagy egy országgyűlési képviselő a térségben, mert ez mindig kérdés volt számunkra.

2018-cal a szegedi székhelyű Civil Hang Stúdió útjára indít egy műsort, melyben a térség hasonló problémái, kérdései vetülnek fel. Az általános helyi problémák mellett érdekességek, aktualitások kerülnek majd górcső alá.

A műsor első vendége B. Nagy László országgyűlési képviselő, a Csondrád megyei 2. számú választókörzet képviselője.

Az első legaktuálisabb kérdés, ami a térséget érinti, hogy kedden bemutatták az 1-es egyéni választókörzet képviselőjét, Bartók Csabát.

Miután fellibbent a fátyol a jelölt személyéről B. Nagy László rögtön leszögezi, hogy nagyon sok mindennek kell megelőznie egy ilyen döntést. Sok beszélgetés, sok-sok ember véleménye játszik közre ebben. A rátermettség nem elég pusztán, szükség van hozzá lelkületre, elhivatottságra és arra, hogy valaki képes legyen együtt dolgozni az adott politikai erővel. Jelen esetben a FIDESZ-KDNP-vel. Fontos, mi történik a választásokon 2018-ban B. Nagy László mégis leszögezi, hogy ha beszélne mondjuk 100 emberrel abból 95 biztosan azt kérdezi meg először, hogy ki lesz Szeged polgármestere a jövőben? Szeged speciális helyzetet tölt be politikailag, ez egyértelmű, és az is, hogy április 8-án sok mindenre fény derül, és talán már más kérdések fogalmazódnak majd meg Szeged lakóiban. Áprilisban válnak csak igazán időszerűvé a kérdések.

A műsorvezető a következőkben arra kérdez rá, hogy valamilyen szinten látjuk az országgyűlési képviselők munkáját, és bizonyos mérőszámok alapján (parlamenti felszólalások, indítványok stb.) tudunk következtetéseket levonni a munkájukról, de talán fontosabb az, hogy mi van a háttérben.

B. Nagy László szerint először is meg kell látnunk a különbséget országgyűlési képviselő és országgyűlési képviselő között. Az egyik kormánypárti, a másik ellenzéki. Az ellenzékinek mindig az a feladata, hogy kritikát emeljen – saját ideológiai szűrőjén keresztül – a kormány munkájával szemben, és ezt megpróbálja elfogadhatóvá tenni a parlamentben. Egy kormánypárti képviselőnek a feladata, hogy képviselje a kormány programját. De ez a feladat mégsem arról szól, hogy valaki minél többször hallassa a hangját, szót emeljen a parlamentben. Ha így gondolunk rá, akkor tényleg le lehet mérni időre, hogy ki mennyit beszélt, de ez nem ad okot következtetésekre az adott személy tényleges aktivitásával kapcsolatban. Ezek alapján mindkettő szempontnak (az ellenzékiségnek és kormánypártiságnak is) megvannak a formái, de nem ugyanúgy kell, hogy megnyilvánuljanak, nem is érdemes mérni ezt. Azon a szemüvegen keresztül kell nézni, hogy a kormánypárti javaslatok több esetben nyernek pozitív elbírálást, mint az ellenzékiek, de a parlamenti rendszer így működik. A mérőszámokat kampánycélokra lehet használni, de összehasonlítani nincs annyira értelme. Egy parlamenti képviselőnek rengeteg olyan feladata van, melyek nem a nyilvánosság előtt zajlanak. Egy képviselőnek a parlamentben az a feladata, hogy képviselje azokat az érdekeket, melyekkel megbízzák a választói. Ezek alapján már csak vérmérséklet kérdése, hogy egy adott képviselő mennyire nyilvánosan vagy nem nyilvánosan végzi a munkáját.  B. Nagy László nemcsak képviselőként, hanem Csongrád megyei fejlesztési biztosként is végzi a munkáját, ennek pedig nagy része nem nyilvánosan zajlik, a lényege, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb forrást tudja megszerezni a térség számára, így elmondása alapján sosem zavarja, ha a háttérben kell dolgoznia. Két fajta politikus van: az egyiknek az a feladata, hogy a nyilvánosság elé lépve érvényesítse az adott párt politikai érdekeit, a másik pedig csendben a háttérben éri el az eredményeit. A választók pedig érzik, hogy kinek éppen melyik feladat jutott a kettő közül.

„Mi az az eredmény, melyről megyei fejlesztési biztosként mindenképpen említést tenne?” – hangzik el a következő kérdés.

A válasz az ELI-Lézerközpont.

B. Nagy Lászlót 2010 óta foglalkoztatta a lézerközpont megvalósulásának kérdése. Ehhez ugyebár először át kellett vinni az ötletet, majd meg kellett találni a megfelelő embereket, nem utolsó sorban az infrastrukturális hátteret. Ez mind valóra vált, és nagyon úgy néz ki, hogy jövőre már elkezdődhetnek a kutatások az intézményben. „Nagyon sok okos ember gondolkodott ezen, és ha sok okos ember gondolkodik egyfelé, akkor ki lehet menni Öthalomra és meg lehet nézni az eredményt.” – mondja a képviselő.

Elhangzik az egyik fontos kérdés is: mi lesz a jövőben? Mi az, amit a képviselő a jövőben meg szeretne valósítani, ha a választók bizalmat szavaznak neki.

  1. erősíteni kell a térség mezőgazdaságát
  2. erősíteni a termelési ágazatokat, megtartva a tudomány, kultúra és szolgáltatások erős pozícióját, így elősegíteni az utat, hogy a térség ki tudjon lépni a minimálbéres-versenyszféra alkalmazási létből, mivel az ipari fejlődés pénzbőséget képes teremteni az önkormányzatok számára

„Mik azok a speciális kampányelemek, melyekre itt Szegeden érdemes odafigyelni?”

Már 2017 is, mondhatjuk, hogy a kampány éve volt – emeli ki B. Nagy László. Szeged tényleg speciális térség, de főleg azok számára, akik itt élnek. Szegeden jó néhány éve a politikai megosztottság a jellemző, mivel a város vezetése ideológiailag eltér az ország vezetésétől. Majd csak hosszú távon lehet meghatározni, hogy Szegednek milyen előnyei és hátrányai származnak ebből az előbb említett politikai megosztottságból. Ahhoz, hogy valaki nagyon erős legyen, az is kell, hogy a másik fél nagyon gyenge legyen. Ezen időszerű lesz elgondolkodni és változtatni. Egy helyi és országos jelölt a város érdekeit kell, hogy képviselje, ne a saját ideológiai viszonyulását. Ez a legfontosabb a jövőre nézve is.

De az ideológiai és politikai kérdezz-felelek csaták mégis csak meghatározott rétegeket szólítanak meg. A háttérben pedig ott van az az embertömeg, amelyik dolgozik, él, gondolkodik, hajtja a világot előre. Az ő véleményük ebben a műsorban szintén ugyanolyan fontos, ezért a Civil Hang Stúdió riportere diktafont ragadott és elindult, hogy meginterjúvolja a városlakókat, vajon ők milyen kérdéseket tennének fel egy képviselőjüknek?

A következőkben ezekre a kérdésekre felel B.Nagy László:

„Mit tudna tenni, hogy hosszabb távon itt tudja Szegeden tartani a fiatalokat, hogy legyen munkalehetőségük?”

A válasz részben reflektál egy korábban az interjúban felvetett problémára. Szegednek és térségének sokat kell erősödnie az ipar szempontjából. Amíg ez nem történik meg, addig a bérek nem tudnak jelentősen növekedni. Ezért történik, hogy a jól képzett fiatalok Szegeden kívül vagy rosszabb esetben az országon kívül keresnek állást maguknak. Mindenkit támogatni kell, aki Szegeden és a térségben próbál megvalósítani új ipari struktúrákat, és ha ezek megindulnak, akkor ez újabb versenyképesen jövedelmező munkahelyeket fog biztosítani az itt élő embereknek.

„Hogy lehetne erősíteni a határon átnyúló kapcsolatokat?”

A határon túl nem csak állampolgárok, hanem sok honfitárs is él. Szerbiával kiváló a kapcsolat a képviselő szerint. Ez a kapcsolat sok szempontból előnyöket jelent a két ország számára. Ezt folyamatosan fent kell tartani és fejleszteni, különben ezt meg fogják tenni más államok befektetői. Mind a két oldal tisztában van vele, hogy az együttműködésekből mindkét fél csakis pozitívan kerülhet ki. Az ideális szituáció az, hogy mindenki nyerjen.

„Hogy lehet javítani Szeged utcahálózatát, főleg az esős időszakokra gondolva, amikor a csatornahálózat nem megfelelően működik?”

A város csatornahálózatát folyamatosan fejleszteni kell, mivel mindig vannak újabb és újabb térségek bekapcsolva – kezdi B. Nagy László. A régi művek elavulnak. Az alapinfrastruktúra fenntartása is óriási összegeket emészt fel, de koncentrálni kell a javítására, fejlesztésére. Viszont, ha útburkolati hibákról beszélünk, melyek magukba gyűjtik a nagyobb mennyiségű csapadékot, az már a közterület kérdéskörébe esik. A közterületi feladat pedig önkormányzati hatáskör. Egy önkormányzat pedig mindig a bejövő bevételeiből tud ilyen dolgokra fordítani. Ezek az úgynevezett „egyéb” bevételi soron jelentkeznek, amelyet az Únió újabban kevésbé támogat, a városok az egyéb bevételeikre kell, hogy támaszkodjanak. Ebben a versenyben most nem jól állunk, de arra kell törekedni, hogy minél több városi, belterületi út burkolt legyen, méghozzá szilárd burkolattal, és ami ilyen az ne romoljon le úgy, hogy használhatatlan legyen. Ehhez nagyon komoly és nagyon jó gazdálkodást kell folytatni minden városnak, hogy ezeket a fejlesztéseket tudja finanszírozni.

A 103,5 Mhz-en 2018. január 19-én elhangzott beszélgetést az alábbi lejátszón meghallgathatja: