Rockzenei „ezen a napon” – Január 9.

 

Ebben a rovatban a Civil Hang Stúdió munkatársa, Szibilla a teljesség igénye nélkül pár érdekes, avagy legendás dátumot válogat a rockzene történelméből.

1944 Megszületett James Patrick York Page (Heston, Middlesex, ismertebb nevén Jimmy Page angol gitáros, zeneszerző és producer, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) birtokosa. Pályafutását segédzenészként kezdte London-ban, ezután a The Yardbirds-ben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint.

2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 9. helyet foglalta el. 2011-ben a Rolling Stone módosította a listát, ezen már a 3. helyre rangsorolták. A Gibson Minden idők 50 legjobb gitárosa listáján a 2. helyet érte el. 2007-ben a Classic Rock magazin a 4. helyre rangsorolta a 100 legvadabb gitárhős listáján. Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a Yardbirds, majd másodszor a Led Zeppelin tagjaként. Róla nevezték el a 44016 Jimmypage nevű kisbolygót.

Tizenhárom éves volt, amikor az életét meghatározó élmények érték.

Szüleitől kapott egy spanyolgitárt, amelyen elkezdett pengetni, és már 1957-ben, 13 évesen szerepelt tévéfelvételen. Jimmy Page a rock and roll bűvkörébe került. Egy Presley dal, a „Baby Let’s Play House” korai kedvence volt az első elektromos gitárján, egy használt 1959-es Futurama Grazioso-n. Időközben a család Londonba költözött. Page a barátaival a Kingston Art College-ba járt gitározást tanulni. Vett vagy fél tucat leckét, de ott nem volt egyetlen igazi gitár-tanár sem akkoriban. Hat lecke után a diák jobb volt, mint az instruktora (Mrs. Page).

Szédítő tempójú fejlődésének, tehetségének hamar híre szaladt Londonban. Olyannyira, hogy alig egy év elteltével a gyermekkorúak közül egyedül őt hívták meg a BBC “Talent Quest” elnevezésű tehetségkutató műsorába, énekesek és zongoristák közé, ahol balladákat adott elő gitárján. Page otthon sok figyelmet, gondos nevelést kapott. A szülei támogatták zenei ambícióit, növekvő érdeklődését a populáris zene és a rock and roll iránt. 1962-ben Page a középiskolás évek vége felé járt, s miután serdülő korától érdekelték a biológiai kutatások, úgy tervezte, hogy egy laboratóriumban fog elhelyezkedni. Ehelyett Neil Christian felajánlott számára egy helyet zenekarában, a Crusadersben, és ő elfogadta azt. Néhány hónapig ez csak kötelező gyakorlásokat jelentett a számára. De aztán a Neil Christan’s Crusaders-ben Page Anglia egyik legismertebb gitárosává vált.

Néhány hónapos Crusaders-turnézás után súlyosan megbetegedett. Az állandó utazások közben rendszertelenül és keveset evett, alig aludt, így krónikus mirigygyulladása alakult ki. Először ekkor vált kérdésessé, hogy folytathatja-e egyáltalán a megerőltető zenészéletet. A baj olyannyira komoly volt, hogy Page az egészségére gondolva jobbnak látta, ha leáll egy időre. Visszamondta Alexis Korner ajánlatát a munkára a Blues Incorporatedben és otthagyta a Crusaderst is (utódja egy bizonyos Ritchie Blackmore lett). Page-nek szerencsére sikerült felépülnie és miután szabadidejében addig is sokat festett, rajzolt és érdekelte a művészettörténet, beiratkozott a Surrey Művészeti Főiskolába. Néhány iskolatársával jó kapcsolatba került. Pl. a basszusgitározó Peter Moody-val és a gitáros Anthony “Top” Tophammel, aki még abban az évben (1963.) a Yardbirds első gitárosa lett. A főiskolán nem nagyon szerették azt a zenét, amit Page, ám a Rolling Stones felbukkanása változtatott ezen. Page-et egyre többen hívták játszani, jó nevet szerzett magának azzal is, hogy teljesen egyedül blues-gitározott a Crawdaddy-klubban. Gitározott Jet Harris és Tony Meehan korábbi Shadows-tagok kislemezén, a „Diamonds”-on, amely Angliában 6 héten át vezette a listát és további 7 héten keresztül fenn is tudott maradni. S hogy milyen felkavaró élmény volt a siker Page számára, annak ékes bizonyítéka Amerikában élő barátjához, Ron Kellermannhoz írt levelének néhány sora: “Nagyon szerencsés vagyok, hogy megint játszhattam! (…) Te biztosan el tudod képzelni, hogy mennyire ki voltam ütve, amikor a felvétel no.1. lett!” Page-et a siker után egyre többször hívták vendégül felvételekre. Így aztán Jimmy Page 18 hónapnyi főiskola után session-zenész lett Londonban.

Az elkövetkező 3 évben a legtöbbet foglalkoztatott, elismert és keresett gitáros lett Angliában, minden stúdiót jól ismert belülről. Szinte állandó session-zenekart alkottak Big Jim Sullivan-nel, John Paul Jones-szal és Bobby Graham dobossal. Többek között játszott Donovan, Tom Jones, Lulu, a Who, a Kinks, Eric Clapton, a Them, Burt Bacharach, P.J. Proby, a Herman’s Hermits, Brenda Lee, a Rolling Stones és Joe Cocker, John Mayall és Chris Farlow különböző felvételein. Ekkoriban mondta Page-nek Ron Wood, a Rolling Stones későbbi gitárosa: Ideje volna megduplázni magad! Nem ismerek nálad gyorsabb kezű gitárost, de agyonhajszoltabbat sem. Lassítanod kellene! Page rövid időre megfordult különböző zenekarokban, pl. a Ciryl Davies All Stars-ban, a Carter Lewis and the Southernes-ben és a Mickey Finn-ben.

A Led Zeppelin brit rockegyüttest 1968-ban alapította Jimmy Page gitáros, Robert Plant énekes, John Paul Jones basszusgitáros és John Bonham dobos. Aktív időszaka hivatalosan 1968. október 4. – 1980. december 4. közé esik, valójában azonban 1968 augusztusa és 1980. szeptember 25. között működtek együtt. A tagok a Led Zeppelin pályafutása alatt nem készítettek szólólemezeket, időnként dzsemmeléseken vettek részt, vagy felvételeken működtek közre barátaikkal. Az együttes a teljes fennállása alatt ugyanazokból tagokból állt.

A korai albumaikon jellemzően a blues-, folk- és pszichedelikus hatásokat integrálták az elektromos hangzással, ezzel egyedi megszólalást hozva létre. Bár a kritikusok vegyesen fogadták az albumokat, rajongótáboruk folyamatosan nőtt. Az 1970-es években rengeteg nagy sikerű koncertet adtak világszerte.

Zenéjük sokszínű, blues- és hard rock- mellett folk-, rockabilly-, funk-, reggae- és soul-elemek fedezhetők fel benne, sokan az első heavy metal együttesnek tartják.[1][2] Nyolc sorlemez, egy dupla koncertalbum és egy koncertfilm fémjelzi a zenekar tizenkét éves munkáját az aktív években. Bonham 1980-as halála után gyakorlatilag azonnal feloszlottak, és már csak egyetlen, a működés egészét reprezentáló, korábban felvett, de kiadatlan anyagot tartalmazó albumot állítottak össze. Az Egyesült Királyságban egyetlen kislemez sem jelent meg albumaikról, mert azokat sérthetetlen egésznek tartották. Nem csak az albumokat önmagukban, hanem az azokon szereplő dalok sorrendjét is. (Amerikában a kiadójuk a tagok beleegyezése nélkül jelentetett meg kislemezeket.)

1995. január 12-én a Led Zeppelint beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame listájába. 2003-ban a Mojo Hall of Fame, 2006 novemberében pedig a UK Music Hall of Fame listájába is bekerültek. 2004-ben (24 évvel a zenekar megszűnése után) a Rolling Stone Magazin 100-as listáján a 14. helyezést érték el a közönségszavazatok alapján.

 

Diszkográfia

Led Zeppelin:

Stúdióalbumok
Led Zeppelin – 1969. január 12.
Led Zeppelin II – 1969. október 22.
Led Zeppelin III – 1970. október 5.
Zoso.svg (Led Zeppelin IV) – 1971. november 8.
Houses of the Holy – 1973. március 28.
Physical Graffiti – 1975. február 24.
Presence – 1976. március 31.
In Through the Out Door – 1979. augusztus 15.
Coda – 1982. november 19.

Koncertalbumok
The Song Remains the Same – 1976. szeptember 21.
Led Zeppelin BBC Sessions – 1997. november 11.
How the West Was Won – 2003. május 27.

Forrás

Kép: Wikipedia

Információk: www.thisdayinmusic.com, www.literatura.hu, és hu.wikipedia.org