Rockzenei „ezen a napon” – December 19.

 

Ebben a rovatban a Civil Hang Stúdió munkatársa, Szibilla a teljesség igénye nélkül pár érdekes, avagy legendás dátumot válogat a rockzene történelméből.

 

1949 Megszületett Alan Parsons, angol hangmérnök, producer, szerző, gitáros, billentyűs, énekes. A The Alan Parsons Project együttes névadója.

Az 1960-as évek végétől hangmérnökként dolgozott. Hozzájárult például a Wings-lemezek hangzásához vagy Rick Wakeman lemezeihez és nem utolsósorban a Pink Floyd zenei hangzásához és rendezéséhez. Alannek volt így ideje belekóstolni az alternatív zenei világba, ami meg is adta a kezdőlökést az együttes megalapításához. Andrew Powell, Eric Woolfson és Alan Parson triója, az Alan Parson’s Project az 1990-es évekig szinte minden évben kiadott egy lemezt.

Leghíresebb közreműködései: a The Beatles Abbey Road c. lemeze, és a Pink Floyd zenekar The Dark Side of The Moon c. korongja

Az APP kezdeti működése (az első 4-5 lemez) a progresszív rock-vonulathoz kapcsolódik, és az albumok többsége koncept-lemez: pl. Edgar Allan Poe vagy Isaac Asimov munkásságát dolgozza fel, avagy a szerencsejátékok világába tekint. A nyolcvanas évek végére az együttes hangvétele zeneileg könnyedebb, poposabb lett, beleilleszkedve a korszak szintetizátoros pop-rock, soft-rock hangulatába. Igaz, hogy ez már tulajdonképpen egy másik együttes volt: ugyanis a zenekar két legfontosabb eleme, Parsons és Woolfson egyre kevésbé tudott a stúdióban együtt dolgozni, koncepcionális különbségek miatt: Parsons hagyományosabb rockzenekart és rockalbumokat akart, Woolfson pedig nagyívű, intellektuálisabb, musicalszerű munkákat. A viták a lemezeken is éreztették hatásukat: nem egy közülük csúfos bukás volt a kiadó számára anyagi szempontból, és legsikeresebb munkájuk, a prog korszak vége felé készített The Eye in the Sky c. album sikerét soha nem voltak képesek már megismételni. A Freudiana munkacímű albumot már nem tudták együtt elkészíteni, hivatalosan bejelentették, hogy az APP feloszlik. Furcsamód azonban ettől kezdve többet léptek fel együtt élőben, különböző neveken, mint pl. The Alan Parsons Live Projekt [1] A tagok szóló karrier keretében adják ki újabb és újabb lemezeiket.

“1975-ben elérkezettnek látta az időt, hogy saját zenei elgondolásait is megvalósítsa és ehhez létrehozta az Alan Parsons Projectet. Mint azt a név is mutatja ez nem annyira egy együttes, mint inkább egy zenei koncepció, egy tervezet. A trió amely a project megvalósításához látott, kiváló és tapasztalt zenészekből állt. Eric Woolfson a másik alapító tag, Parsonnal közösen írta a dalokat és ő kezelte a billentyűs hangszereket. A harmadik állandónak mondható tag Andrew Powell gitáros volt, a többiek úgymond szesszionzenészek. Azért úgymond, mert a nevek nem akármilyen zenészeket fémjeleznek: Arthur Brown, az ex Zombie tag Colin Burstone, a Cockney Rebel kitűnősége Steve Harley vagy az ex Hollies tag Allan Clarke. Már az első album fémjelezte az együttes zenéjét: tökéletes szerkesztettség, szövegben pedig mindíg egy-egy téma részletes kifejtése volt a cél. Első lemezükön erősen érezhető Edgar Allan Poe hatása. Az általa leírtak jelennek meg a zene nyelvén a The Raven (A holló) című számban:

“Thus quote the raven, nevermore
And still the raven remains in my room
No matter how much I implore
No words can soothe him
No prayer remove him
And I must hear for evermore
Quoth the raven, nevermore
Thus quoth the raven
Nevermore”

Majdnem minden évben jelent meg egy-egy albumuk az Arista kiadó gondozásában. Ezek is egy-egy témához és egy-egy ismert személyiséghez kapcsolódtak. Az I Robot (Én, a robot) című lemez Isaac Asimov tudományos fantasztikus művét, az űrtémát idézi, a Pyramid (Piramis), a rejtélyes Ó-Egyiptom titkait kutatja, míg a Gaudi a kiváló építésznek Antonio Gaudinak és fő művének a La Sagrada Familiának állít emléket. A korongok mindegyike nagyszerű munka, jó szöveg, kifinomult és folyamatosan megújuló hanghatások, kiváló összhangzat. Sajnos a kilencvenes évek óta csupán Parsons néhány szoló albuma jelent meg, a Project immáron nem működik.” Forrás: literatura.hu

 

Forrás

Wikipedia

Kép

griotmag.com