Ezt a gondolatot osztotta meg a hallgatósággal Dr. Holló József nyugalmazott altábornagy a Szegedi Szerb ortodox közösség rendezvényén az I. világháborúban életüket vesztett, elsősorban szerb származású magyar katonák felújított hadisírjainak és hősi emlékművének ünnepélyes átadásán.

Békés földben nyugodhat, és valóban, most már NYUGODHAT az első világháborúban elesett, 564, Szeged környéki, de nagy többségében szerb nemzetiségű katona. Magyarország és Szerbia 100 évvel ezelőtt hadban állt egymással, mostanra azonban a két ország közötti megbékélés vette át a főszerepet. Erről és a megemlékezésről beszélt következő anyagban sorrendben Dr. Holló József nyugalmazott altábornagy, Farkas Ilona, a szegedi szerb nemzetiségi önkormányzat elnöke, Alexov Lyubomir a magyarországi szerbek országgyűlési szószólója, valamint B. Nagy László, a térség országgyűlési képviselője

1928-ban már épült egy hasonló emlékmű, a második világháborúnak az előestéjén, és maga a háború azonban nem volt arra alkalmas, hogy a két nép között a történelmi nézetkülönbségeket elrendezze. Erre, a két ország államfői és kormányzati szintjén egészen a XXI. századig kellett várni. Hogy a történelmi megbékélés Áder Jánosnak a szerbiai parlamentben tett felszólalásával és magyar részről bocsánatkérésével megtörtént-e, ez félig politikai, félig pedig történészi kérdés. Az azonban tény, hogy as történelemmel való szembenézést, és itt elsősorban a XX. századi közös történelemre gondolok, már a szerb fél részéről is megkezdődött.

Ennek a megemlékezésnek azonban nem az 1940-es évek, valamint az azt követő időszak volt a témája, de mindennek ez a kiinduló pontja. A rövid huszadik század, amit 1914 és 1989 közé szokás tenni egy, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója ellen elkövetett szerb nacionalista merényletből indult ki, amelyet pont ezen két, birodalom és nép közötti háború követett. Kényszerűségből vagy meggyőződésből de a szerbek és a magyarok egymás ellen fogtak fegyvert. Egy háborúban azonban nagyon ritkán van nyertes. Ebben a háborúban pedig, mondhatja bárki az ellenkezőjét, semmi olyan eszmeiség nem volt, amiért érdemes lett volna meghalni.

Viszont ami történt, azon változtatni nem lehet. Amit elértünk, hogy a két nép halottai már csak idegen, de nem ellenséges földben nyugszanak. Így ha fejfájuk pusztán jelképes is, emlékezetük méltó lehet.