„A Kalungu Ütőegyüttes születését 2004-re tesszük, mert ekkor alakult ki, az azóta is változatlan jelenlegi felállás. Viszont egyikünk sem ekkor kezdte a zenélést, mindannyian a szentesi zeneiskola növendékei voltunk, így kerültünk kapcsolatba Kertész Ákos tanárunkkal és egymással is.

1998-ban Ákos vezetésével a szentesi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskolában alakult egy ütőegyüttes, melyben a jelenlegi zenekartagok közül Tóth Gellért játszott, zenésztársai Lévai György és Bugyi András voltak. 1999-ben András és György befejezték zeneiskolai tanulmányaikat, helyükre Bereczky Zsolt lépett, Ákos pedig kisegítette az ideiglenesen taghiányban szenvedő zenekart. 2000-ben Zsolti és Gege mellé csatlakozott Bubla Bence és Csépe Zsombor. Ez a quartett már huzamosabb ideig működött. Ekkor tanultuk meg a ma is szívesen játszott Triót Zempléni Lászlótól, de ez idő tájt vettük elő egyik legkedvesebb darabunkat is, Kent Williams African Sketches-ét. 2003-ban csatlakozott a zenekarhoz Mészáros László, majd egy éven belül Takács Ádám is, ezután nem sokkal Zsombor továbbtanulási okok miatt távozott a zenekarból.
Így kialakult a zenekar jelenlegi felállása, amely azóta is változatlan, (egy rövid időt leszámítva, amikor is Gege néhány évre távozott főiskolai tanulmányai miatt, de később újra csatlakozott hozzánk). Ebben a felállásban első közös koncertünk 2004 decemberében volt, Zsolti szalagavatóján.

 

 

A zeneiskolában elsősorban klasszikus zenei tanulmányokat folytattunk. Ez kezdetben a repertoárunkra is hatással volt, később azonban közös megegyezéssel nyitottunk a tradicionális zene felé is. Az itt megszerzett tudás nagyrészt mesterünknek, Ákosnak köszönhető. Mind a két irányvonal a mai napig meghatározó a zenekarban, mind a két irányba próbáljuk fejleszteni magunkat, írunk és tanulunk meg új darabokat. (Az általunk játszott zenéről több olvasható a repertoár menüpont alatt.)
ÁkossalNövendékekként 10 éven keresztül részt vettünk a Csongrád Megyei Kortárszenei Találkozókon, és mind a 10 alkalommal töretlenül kiváló minősítésben részesültünk. Ez zenekarunk egyik legkiemelkedőbb elismerése. A kortárszenei találkozókon kívül más zeneiskolákban léptünk fel, Szentes város rendezvényein (Térfesztivál, Lecsófesztivál, Télbúcsúztató Karnevál, strandos rendezvények stb.), a szentesi Terney Béla kollégium rendszeres fellépői voltunk és vagyunk, és részt vettünk néhány ütőhangszeres találkozón is, Vácott és Makón. Emellett a zeneiskola jóvoltából eljuthattunk a Művészetek Völgyébe és külföldre is, Németországba, Lengyelországba és Szerbiába. Mindenhol nagy örömmel fogadtak minket, nagy sikernek örvendhettünk.

2010 nyarától a zenekar önálló útra tért, koncertszervezésbe fogtunk és ekkor választottuk a Kalungu Ütőegyüttes nevet is. Azóta eljutottunk többek között a Dévaványai Dobfesztiválra, a Kecskeméti Fringe Fesztiválra, a szentesi Strandszépe Szépségversenyre, az V. Cserke Vitéz Napokra. Különleges felkérésekben is volt részünk, felléptünk táborokban, és közreműködtünk több kiállításmegnyitón is. Összeállítottunk egy önálló, terjedelmesebb műsort is, mellyel nagy sikerű koncerteket adtunk Szegeden a REÖK Palotában, Szarvason a Tessedik Sámuel Múzeumban, a szegedi Múzeumok Éjszakáján, Keszthelyen a Helikon Hotelben és Budapesten a Művészetek Palotájában.

Létrehoztunk egy nem csak hangzásban, hanem látványban is gazdag műsort is a szentesi Spiral Flames Tűzzsonglőr Társulattal. Ez a műsor szintén nagy sikernek örvend.
A zenekar céljai, egyrészt a közösségi élmény, másrészről a művészeti alkotás. Ez a két dolog azonban egymásra hat, egymás nélkül nem létezhet a zenekarban. A közösségi alkotáson keresztül jutunk el az emelkedett zenéhez, amely végül visszahat teremtő közösségére, a zene által leszünk zenekar, együttes.

Emellett természetesen célunk az ütőhangszeres zene népszerűsítése, valamint ismerkedés a magyar és más népek kultúrájával, elsősorban a zenén keresztül. Egy új cél az együttesben az, hogy megpróbáljuk XXI. századi fejjel átértelmezni az ősi népek zenéjét, és egy új közösségi zenét alkotni, akár a stílusok és a korok ötvözésével is.
Mindezek különösen nagy élményt jelentenek számunkra, ugyanis egyikünk sem hivatásos zenész, vagyis nem ez a fő foglalkozásunk, iskola és munka mellett “hobbiként” zenélünk. Mi azonban mégis többnek érezzük ezt egyszerű hobbinál, az ütőegyüttes a közös múltunk és jövőnk, itt bontakozhat ki zenei önkifejezésünk, kreativitásunk, és ami a legfontosabb, itt szabadon és örömmel zenélhetünk és lehetőségünk van ezt az élményt megosztani a közönséggel is.”

– Kalungu –