Tanyai emberek Szeged vidékén. E fotósorozatát 1964 és 2000 között készítette Juhász Antal. Kiállítása tegnap nyílt meg az egyetem Tanulmányi és információs központjában. A kiváló néprajztudóssal Boros Tamás beszélgetett.

Amikor a tanyajárást elkezdtem, tehát az 1960-as évek közepe táján akkor már termelőszövetkezetekbe kényszerítették a tanyák és falvak népét. Látható volt, hogy az akkori államhatalom a tanyák visszaszorítására, felszámolására törekszik. Dokumentálás céljával készítettem fotókat a múltjukról, az akkori életmódjukról, arról, hogy hogyan táplálkoztak vagy szórakoztak, hogy hogyan ülték meg az ünnepeket és arról is, hogy hogyan éltek a házban.

Azóta nagy változások történtek, de nem csak a gazdaságban. A 60′-as évek közepén egészen a 70′-es évekig még az a nemzedék igen erősen kötődött a magángazdálkodáshoz, sőt voltak úgynevezett maszek parasztok, akik nem léptek be a termelőszövetkezetekbe és nyakasan maguk igyekeztek boldogulni. Volt akinek sikerült is. Tehát ilyen egyéniségek is vannak köztük. Én néprajzkutatóként a múltjukról érdeklődtem. Ahogy a megnyitó is említette, a tanyavilág kialakulása és az, hogy hogyan eresztettek gyökeret a széles nagy határban, az érdekelt. Ezzel együtt persze a jelent is megfigyeltem és később ébredtem rá, már a fotókat szemlézve évek múltán, hogy ez egy tanyai generációnak, nemzedéknek a dokumentuma lett.
Most így a képeket felsorakoztatva láthatjuk, hogy az akkor a 60′-70′-es éveiben járó nemzedék, amit legtöbbször fényképeztem emberek, asszonyok, ritkábban fiatalabbak, itt-ott unokákkal nagy szónak tűnik, mert emléket állít egy olyan nemzedéknek, amely még paraszti módon élt, bár már a szociológia nem nevezte őket igazán parasztnak, hanem az ‘utóparaszt’ fogalmat használta. Így visszatekintve látjuk, hogy a társadalmi és gazdasági változás kizökkentette őket a régiből. Végtére is ezt a régit és az átalakulást rögzítik a fotók.

Ezekben az időkben mennyi időt töltött együtt ezekkel az emberekkel?

Múzeumban dolgoztam akkor és a múzeumi kiszállások mellett számos helyen, különösen ott ahol jó adatközlőkre, visszaemlékezőkre akadtam Mórahalmon, Ásotthalmon és Kisteleken ott kint is aludtam.

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattintson az alábbi linkre: