“Világló világok” címmel nyílt meg Szegeden Simon Miklós festőművész (képen) kiállítása. A 80 éves művész több évtized munkásságából válogatta a kiállítás anyagát, mely a Klauzál téri DÉMÁSZ székházban látható. Szeptember elsején, a kiállítás megnyitóján Forgách Ilona készített interjút a mesterrel.

Simon Miklósnak korábban a Dóm altemplomában volt ilyen kiállítása és most a Démász székházban a 80. születésnapjára készült egy válogatás, kollekció. Vajon több évtized munkáiból praktikus vagy lelki kérdés egy kiállítás anyagát összeválogatnia?

Én úgy gondoltam, hogy az elmúlt 50 év anyagából raknám össze ezt a kiállítást. Ezért vannak olyan munkák, amelyeket 1964-ben 66′-ban vagy 70′-ben festettem és a legújabbak is például tűzzománcok, festmények. 

Önnél változó gondolatkörök vannak, amelyek irányítják az érdeklődését, hogy épp mivel foglalkozzon, mit fessen meg, mit tegyen maradandóvá vagy esetleg egy bizonyos spontaneitás jellemzi?

Én elég sokat járok Erdélybe művésztelepekre és olyan tájakat próbálok festeni, amelyek például még 1919 és 1920 előtt épült székely házak vagy székely kapuk. 

Igen ez közismert Önről, hogy az erdélyi művésztelepek következetes és visszajáró látogatója. A táj ihleti elsősorban vagy az erdélyi kortárs művészek is befolyásolják Önt?

A kortárs művészek is befolyásolják az embert. Volt olyan év, hogy Erdélyben 6 művésztelepen jártam 1 éven belül, itt Magyarországon meg hármon. Tehát sok helyen volt már anyagom kiállítva. Nagy szeretettel fogadják az embert.

Van a mentalitásban olyan alapvető különbség az erdélyi művészek, emberek és az itthoni magyar emberek között, amely szemet szúr Önnek, és ami miatt különösen kedveli Erdély atmoszféráját?

Én természet elvű vagyok, bár vannak elvontabb munkáim is. Valószínű, hogy ez az, ami összeköt bennünket, hogy nekik is a javarészük természet elvű, vagyis a természettel való élményekből indulnak ki. Én ezt az oldalt választom. Bár vannak olyan munkáim, amelyek elvontabbak, de az is élmény alapon. Ezen a kiállításon is van olyan művem, amely elvontabb egy kicsivel. Az a címe, hogy ’A katarzis’. 

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattintson az alábbi linkre: