A Tisza Teátrum előadásában tekinthették meg az érdeklődők Kaj Ádám rendezésében Ingmar Bergman egyik mesterművének, a Jelenetek egy házasságból-nak színpadi adaptációját, Lanstyák Ildikó szereplésével. Hogyan lehet egy házasságot bemutatni egy monodrámában? Aki nem látta az előadást, azok hallgassák meg az utána készített interjút a szereplővel.

Kérlek mutatkozz be a hallgatóknak egy pár szóban.

Szlovákiűból mentem tanulni Kolozsvárra. Most vagyok végzős. Egy évet voltam a bábszínháznál és most van még egy évem, ami tulajdonképpen egy felkészülés arra, hogy ki kell lépnem az életbe és meg kell teremtenem magam számára a munkát.

Mennyire egyszerű ma egy fiatal színésznek vagy színésznőnek megtalálni a maga közegét egy kőszínházban vagy akár saját produkciókkal?

Ez iszonyatosan nehéz szerintem mert például én sem tudom pontosan még, hogy mi lenne nekem jó vagy mire van lehetőségem. Tudom, hogy ha elmennék egy kőszínházba akkor nagyon sokat tanulhatnék az ott lévő tapasztalt színészektől. Nekem úgy tűnik, hogy úgy kezdem a pályámat, hogy Kaj Ádámmal, Borival és a Babits Mihály Kamaratársulattal dolgozunk, hiszen én annak vagyok a tagja.

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattintson az alábbi linkre:

Illetve a rendezővel:

Nyilvánvalóan az ember menthetetlenül összehasonlítja a filmmel az előadást. Mennyire szerettetek volna mást csinálni, mint a film?

Mindenféleképpen. Azt gondolom, hogy önmagában már az, hogy színházi keretbe van ez ágyazva és színházi előadás ként játsszuk, a koordináták megváltoztak. Mindenképpen másabb mint a film.

Annak ellenére is mondod ezt, hogy azért Bergman a forgatókönyveit irodalmi és pont ezért színházi igényességgel írta meg?

Persze, de ez nem egy értékítélet. Egy film forgatókönyve is lehet irodalmi értékű. Erre példa lehet Örkény István Tóték című drámája, hiszen abból később film is lett, majd később színdarab. Szerintem egy rendező elsősorban abból indul ki, hogy értelmezi a szöveget. Próbálja interpretálni a maga módján bízva abban, hogy különbözően gondolkozunk még a legáltalánosabb dolgokban is és egy picit másként hangoljuk. Nem a filmet szerettük volna lemásolni.

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattintson az alábbi linkre:

Fotó: Tisza Teátrum