Néhány hónappal ezelőtt meghívtak engem, hogy tekintsek meg egy kis vitaestet, ami a jogi oktatás jövőjéről szól. A meghívást elfogadtam, az előadáson pedig a vita a hagyományos, elméleti alapú oktatás és a gyakorlatorientáltság között zajlott. A jogi oktatás jövőjéről egyébként a Civil Hang Stúdió már korábban készített egy interjút Balogh Elemér professzorral, a Szegedi Tudományegyetem Állam-, és jogtudományi Karának dékánjával.

A fent említett eszmecsere alkalmával Dr. Jakab András érvelt a jogi oktatás új alapokra helyezésének szükségességével, tudniillik sokkal inkább a gyakorlat számára kell a jogászokat képezni a XXI. században, és nem annyira a jogelméleti tudást kell átadni nekik (arra most külön nem térek ki, hiszen nem témája a cikkemnek, hogy vannak olyan jogágak, jogterületek, ahol igenis szükség van a dogmatika részletes és mélyreható ismeretére, így annak szükségességét generálisan semmiképpen sem lehet elvetni). A gyakorlati oktatás jelenleg ugyanis erősen hiányos a magyar jogászképzésben. A vitapartner azon az estén a már fent említett Balogh Elemér professzor, egykori alkotmánybíró volt.

Itt azonban most nem is arról van szó, hogy hogyan alakult ez a szakmai vitaest. Az ellenben tisztán látható volt, a jogi gondolkodásban egyetemi szinten elindult az újítás vágya, egyfajta paradigmaváltási szándék. Már nem egyéni publicista, nem jogszociológus vagy egyéb jogi elméleti szakember, vagy íróasztal tudós módjára írta le gondolatait a reformok szükségességéről, és hangsúlyozottan nem magányos szószólóként. Ugyanis nagy nyilvánosság előtt zajló, kollektív eszmecsere zajlott azon a délutánon.

Az, amit akkor hallottam, ahogy a program kiválasztásánál valóban fontos, és az oktatás szempontjából fontos ütőérre tették rá kezüket, és ahogy az azóta megtartott programjaik is bebizonyították, új, lendületes, fiatalos, és egyre szélesebb körű szervezetről van szó. Ezért gondoltam egyet, és elhatároztam, szívesen megismerném a szervezet történetét, ötleteit, ars poeticáját. Ebből az alkalomból beszélgettem Bogdány Tamással, az Egyesület elnökével.

 

Még az interjú elkészülte előtt jártam az Egyesület egy korábbi rendezvényén: 2002. május 9. a magyar kriminalisztika egyik fekete napja. Ezen a napon egy véres, 8 ember életét követelő bankrablást hajtottak végre a Fejér megyei Móron. A nyomozás nagy erőkkel indult meg, és először két, egyébként több más bűncselekmény elkövetésével megvádolható személyt, Kaizer Edét és Hajdú Lászlót állították bíróság elé, majd el is ítélték őket életfogytiglani börtönbüntetésre. Egy totális véletlen folytán derült csak ki, hogy Mórhoz egyikőjüknek sem volt semmi köze.

Hogy miért is hagyott mély nyomot az embereken, arról a joghallgatókból álló  egyesület, Egy kudarcra ítélt nyomozás anatómiája című beszélgetésén mesélt Dr. Dezső Antal, Kaizer Ede egykori védője. A felvételen rajta kívül Dr. Ragány Zoltán, az SZTE Állam-, és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézetének oktatója hallható.