2014-ben ezen a napon mutatták be a magyar mozik A nő című amerikai filmet.

Spike Jonze rendező az egyik legfurcsább kortárs szerzői filmes. 1999-ben berobbant váratlan vendégként az amerikai filmes világba, és A John Malkovich menet című szürreális vígjátékával megalkotta a 20. századot lezáró filmek egyik legfontosabbikát, mely a személyiség törékenységét mutatta be olyan formában, amire még nem volt példa előtte. Ekkor dolgozott először együtt Charlie Kaufman forgatókönyvíróval, akivel közösen jegyzik az Adaptáció című filmet is. Ezután készített még egy nagyjátékfilmet Ahol a vadak várnak címmel. 2013-ban készült el A nő című filmjével, mely már saját, eredeti forgatókönyvéből forgott.

Valamikor a közeli jövő Los Angelesében él Theodore, aki íróként abból tartja fenn magát, hogy szerelmes üzeneteket fogalmaz, melyek aztán üdvözlőlapokra és személyesnek szánt levélmintákra kerülnek. A férfi éppen lábadozik egy hosszú kapcsolatának végeztével és üres perceit virtuális valóságot teremtő számítógépes játékokkal tölti ki. Egy napon váratlanul rátalál egy vadonatúj operációs rendszerre, mely magányos emberek számára kínál virtuális barátokat. Letölti a programot és kiválaszt egy női hangot. Bekerül az életébe Samantha, legalábbis hang formájában. Mint kiderül Theodore számára, a program valójában olyan mesterséges intelligenciaként működik, ami a különböző rá tett hatások mentén fejleszti önmagát. Így lesz a számítógépes hang a nagybetűs nő az író életében, aki a legjobban megérti és azon kapja magát, hogy beleszeretett a digitális nőbe. Viszont a program is tartogat meglepetéseket számára, aminek hatására újragondolja minden addigi elvét a digitális forradalmakról és a világról általában.

A nő az elmúlt évek egyik legjobb sci-fi filmje volt, melyre talán legkevésbé a sci-fi jelző illik. A mesterséges értelemmel ellátott programmal szerelembe eső férfi története a romantikus melodráma jegyeit hordozza leginkább magán, viszont a rendező olyan ügyesen tekeri bele romantikus filmjét a tudományos fantasztikum világába, hogy ez egyáltalán nem zavar minket. A rendező víziójában a jövőbeli Los Angeles átalakul egy olyan olvasztótégellyé, melyben a kínai kultúra sok részben összeolvad az amerikaival és egy furcsa globális egésszé alakul, melyben a digitalizáció és a virtuális valóság átveszi az uralmat. Az emberi kommunikáció hattyúdala ez, ahol minden számítógépen keresztül folyik és az érzelmek ugyanúgy tölthetők le egy kezelői felületről, ahogy az egész élet.

A főszereplő, Theodore leginkább a jövőbeli ember paródiájaként fogható fel és a rendező az ő életén keresztül mond ítéletet az elidegenedés és a klasszikus értelemben vett emberi kommunikációba verődő hézagok felett.

A film 2014-ben elhozta Spike Jonze számára élete első Oscar-díját a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában és további négy jelölést gyűjtött be, köztük a legjobb film díját is. Olyan sci-fi született vele, mely nem a látvánnyal, hanem a maga egyszerűségével és éleslátásával nyűgözi le és indítja meg a nézőjét.