2006-ban ezen a napon mutatták be a magyar mozik a München című amerikai filmet.

Steven Spielberg amerikai filmrendező az 1970-es években Új-Hollywood utolsó generációjából nőtte ki magát. Francis Ford Coppola növendékeként el is indult a szerzői film útján, de utána ő is, ahogy George Lucas is átlépett a tömegfilm világába. 1975-ös filmje A cápa volt az első igazi blockbuster a filmezés történetében és Lucas 1977-es Star Wars című filmjével karöltve végett vetett az amerikai újhullámos filmezésnek és ismét a tömegfilm vette át az uralmat Hollywoodban.

A blocbusterek világában nőtte ki magát igazi szerzői filmessé, aki először családi drámákat és vígjátékokat forgatott, majd áttért a mélyen emberi és történelmi drámák gyártására. Ezek között olyan nagyszerű filmek voltak, mint A nap birodalma, a Schindler listája, az Amistad és a Ryan közlegény megmentése.

Ezen filmek sorába illeszkedik szervesen a München.

1972-ben tartották a müncheni olimpiát, mely egy tragédiáról híresült el: palesztin fegyveresek törtek be az olimpiai faluba és meggyilkoltak 11 izraeli sportolót. A film cselekménye is a merénylettel indul, majd bekapcsolódunk Izraelbe, ahol a titkosszolgálat, a Moszad embereket toboroz, hogy bosszút álljanak. Az alakulat vezetésével egy átlagos Moszad-ügynököt, Avnert bízzák meg, aki előtte még sosem került hasonló konfliktusokba, nem ölt embert. A haza kedvéért mégis feladja addigi életét és családját hátra hagyva névtelen és láthatatlan bosszúállóvá formálódik a hosszú, országokon keresztülívelő küldetés folyamán. Miközben az ellenségek és társai egyre fogynak szembe kell néznie azzal, hogy mivé változott.

Spielberg korábbi filmjeivel ellentétben a München esetében lassított a tempón és az akciójeleneteket kivéve egy megfontolt, sok esetben lassan csörgedező drámát alkotott. Ebben állandó operatőre, Janusz Kaminski is segítségére volt, aki előző közös munkáikhoz képest nem alkalmazta olyan mértékben a rohanó kézikamerát és kiegyensúlyozott plánjaival szépen beállította az alapanyaghoz és rendezői attitűdhöz illő képeket. Spielberg higgadt rendezői szeme és Kaminski kamerakezelése remek filmet eredményezett, melyben az akciójelenetek izgalmát az ideológiai beszélgetések és az otthon beállításainak meghittsége ellenpontozza.

A mondanivaló a főszereplő karaktere által megélt jellemfejlődésben csapódik le végső soron. Kezdetben Avner ujjong azért, hogy a hazája érdekében cselekedjen, erőtől duzzadó vezetője a leszámolóosztagnak, viszont ahogy haladunk előre látnunk kell szükségszerű leépülését. Amikor már minden elképzelhető dolgot kiötlenek arra, hogy elpusztítsanak más embereket arra eszmél, hogy benéz a matraca alá bombát keresve és a gardróbban alszik, mert ott nem sejt semmi rosszat. A boldog családapából paranoid gyilkossá váló főhős eljut odáig, hogy elgondolkozik azon, hogy vajon tevékenykedése során hány ártatlant tett el láb alól é vajon van-e még különbség közte és a terroristák között.

A München nagy port kavart alkotás volt, melyet szinte minden országban megelőzött a híre és jogosan vetült fel a kérdés, hogy vajon mennyire tud egy film hiteles tablót adni egy titkos akcióról, melyben sokszor még a beavatottak sem tudják, hogy ki kivel van. A válasz: egyáltalán. Így hiteles dokumentumként biztos nem tekinthetünk a Münchenre, viszont aki megnézi gyarapodik egy maradandó filmes élménnyel.

2006-ban a filmet 5 igen fontos kategóriában jelölték Oscarra, melyből viszont egyet sem tudott díjra váltani, de a nemzetközi terrorizmussal foglalkozó filmek kánonába olyan alkotásként masírozott be, mely a maga véres valóságával egyszerre elborzasztja és megérinti nézőjét.