Erre kereste a választ egy rövid interjúban Boros Tamás Prof. Dr. Balogh Elemérrel, a Szegedi Tudományegyetem Állam-, és Jogtudományi Karának dékánjával.

Január 12-én nyílt nap volt a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán. Mi mégsem a nyílt napra voltunk kíváncsiak, hanem a jogászképzés hagyományairól, előtte álló új feladatokról, esetleg reformokról. Ezért kereste fel Boros Tamás Professzor Dr. Balogh Elemér egykori alkotmánybírót, aki nyár óta a kar dékánja.

Az utóbbi években, de nyugodtan mondhatom, egy-másfél évtizedben állandóan felmerülő kérdés, hogy vajon az egyetemi szintű jogászképzés milyen szakembereket bocsát a piac vagy az állami szféra rendelkezésére. Milyen visszajelzéseket kap az egyetem a különböző munkáltatóktól? Egyáltalán, különbözik-e egymástól jogi és jogi munkáltató? Más-e a bíróság, az ügyészség vagy egy államigazgatási szerv? Nyugodt vagy éppen feszültségekkel teli a viszony az egyetem, mint kibocsátó, és a munkáltatók, mint befogadók között?

Lehet hallani olyan hangokat, hogy a frissen végzett jogász nem tud egy jogi hangvételű levelet megírni, gondja van a határozatok megfogalmazásával. Egyáltalán, nem sokat ért még a gyakorlati jogi kérdésekhez. Persze, hiszen messze túlsúlyban vannak a jogelméleti, jogdogmatikai, jogtudományi tézisek a jogi tananyagokban, a gyakorlati jogi kérdésekhez, képességfejlesztő feladatokhoz képest. Persze minden tudományterület vagy szakma gyakorlója gondolja időnként azt, hogy amit most megtanul, amit megtanítanak neki, az teljesen felesleges, és sosem fogja használni az életben. Van-e ilyen jogterület a jogász szakon belül?

Mennyiben kell folyamatosan változni a leadandó anyagnak, és vajon lépést lehet-e tartani a változásokkal, az új idő követelményeivel. Miben és mennyire van még szükség a jogdogmatikára, a jogtudományi gondolkodás átadására? Mit gondol az új dékán? Vajon elavult a jelenlegi oktatási rendszer? Szüksége van egyáltalán akár csak kisebb korrekciókra is ennek az oktatási rendszernek? Milyen változások várhatóak az új dékán érkeztével (aki tegyük hozzá rögtön, az egyetem egyik régi oktatója, professzora)?

Egy dolog bizonyosnak tűnik, ezt a témát nem utoljára feszegettük. Ahogy a dékán is megjegyzi, a jogász szakma a köztudatban van, művelői a rivaldafényben állnak, anélkül, hogy itt most a sztárügyvédekre gondolnánk, és a jogászokra az életnek számos területén nagy szükség van. Ezért sem mindegy, miként adja ki az egyetem őket padsoraik közül.

Boros Tamás