2006-ban ezen a napon mutatták be az amerikai mozik a Match Point című angol filmet.

Woody Allen még a kétezres évek elején elhagyta addigi Paradicsomát New York-ot és elvonult Európába, hogy aztán kicsit elfordulva addigi karrierjétől inkább európai művészfilmeket készítsen, mint neurotikus humorral megfűszerezett vígjátékokat. Európában aztán országról-országra járt és rendezett folyamatosan. Voltak köztük felejthető alkotások és remekbe szabott filmek, amiket öröm újra és újranézni.

Az európai korszakát Angliában nyitotta meg, ahol rögtön egy trilógiát forgatott, mely a Match Point, a Füles és a Kasszandra álma című filmeket foglalta magába. Szokásától eltérve ezekből a filmekből, a Fülest kivéve, száműzte azt a fajta szarkasztikus humort, amiért a legtöbben rajonganak érte és az ország időjárásához viszonyítva borongósra, komoran drámaira szabta a cselekményt. A Füles és a Kasszandra álma korrekt filmek, viszont a Match Point a korábbi Amerikában forgatott Woody Allen-filmekhez hű remekmű.

Londonban járunk, ahová frissen megérkezik Chris Wilton, egy ír származású teniszedző. A férfi korábban igazi klasszisokkal játszott együtt, de ráunt a versenysport világára és Angliában akar új életet kezdeni. Referenciája révén gyorsan állást talál egy arisztokratáknak fenntartott, jó hírű teniszklubban. Itt találkozik Tommal, egy gazdag brit férfival, akivel hasonló az érdeklődési körük, mindketten rajonganak a szép nőkért és az operáért. Az egyik operapáholyban Chris megismeri Tom húgát, aki nagy érdeklődést tanúsít a nem arisztokrata, de kaméleonszerű viselkedést tanúsító Chris iránt. Chris tudja, hogy ez lehet az útja a feltörekvés felé és kapcsolatba keveredik a lánnyal, így hamarosan az angol legfelsőbb körökben találja magát. De közben egy váratlan esemény következik be, ami keresztülhúzza Chris számításait: találkozik Tom menyasszonyával a rendkívül vonzó és kissé csapodár Nola-val, aki amerikai létére szintén a brit arisztokraták között keresi a jövőjét. Szenvedélyes viszonyba kezdenek, ami által az árulás, a be nem váltott ígéretek és az elkeseredettség hálójában találják magukat. Chris, hogy kimentse magát súlyos elhatározásra jut.

Woody Allen filmje vérbeli európai dráma, mely egyértelmű dosztojevszkij-i utalásaival a bűn és a lehetséges bűnhődés kérdésköreit járta be. A komor színekben úszó darab operakísérettel aláfestve húzza bele nézőjét egy titkolt kapcsolat sűrűjébe, mely először a bujkálás romantikájával csábít, majd ujjtördelős jelenetek közepette a lelepleződés és szakítás reménytelenségébe dob, hogy végül olyan mélyre merülhessünk az emberi pszichébe, ahol a féltékenység, a megbánás és a visszakozás lakik, melyek olykor embertelen tettekre tudnak sarkallni bárkit. A film egyik legfontosabb mottója az volt:  ahogy a teniszben úgy az életben is sokszor a véletlen szabja meg létünk további alakulását, a hálóba ütköző labda egy pillanatig a levegőbe repül és elvesztjük az uralmat felette, és nem tudni melyik oldalon fog leesni.

Allen magabiztosan válogatta össze színészgárdáját a történet filmreviteléhez: a főszerepet alakító Jonathan Rhyes-Meyers őrült szemmel és rezzenéstelen arccal furakodik felfelé a felső tízezerbe, majd ugyanezzel a kissé pusztító elánnal kezd viszonyba legjobb barátja menyasszonyával. A lányt alakító Scarlett Johansson is kitett magáért. Kezdetben gyönyörű csábítóként vonz magára minden férfiszemet, majd elkeseredetten dühöngő, kidobott szerelmesként ordít az utcákon és követeli ki a neki járó megfakult érzelmeket.

A filmet négy kategóriában jelölték Golden Globe-díjra,köztük a legjobb dráma, a legjobb rendező, legjobb forgatókönyv és a női epizódszereplő kategóriában. Az egyetlen Oscar-nomináció Woody Allen jutalma lett a forgatókönyvért, mellyel megalkotta mind Dosztojevszkij mind saját korai drámáinak 21. századi parafrázisát.