Ez itt a Civil Hang Stúdió történelmi magazinja a Clio Üzenetei Boros Tamással és Képiró Ágnessel.
A mai alkalommal folytatjuk az elmúlt héten elkezdett témánkat a pénztörténetet és egyben be is fejezzük azt. Ismét vendégünk lesz Nagy Ádám numizmatikus.
Az elmúlt adásban beszéltünk a 70 éves Forint kapcsán a hiperinflációról. Tettünk egy kis pénztörténeti áttekintést Magyarországon használt pénzekről egészen Szent István korától az első papírpénzek koráig. Eljutottunk a Kossuth bankóig, valamint szó esett az arany és ezüst alapok jelentéséről, illetve kitértünk arra, hogy mi volt a pénz értéke az adott korban és egyáltalán ez hogyan mérhető.
Most pedig folytatjuk Nagy Ádámmal készült interjúnkat, ahol a pénz szükségességéről beszélünk.

A pénz mint olyan, hogy mennyire összefogja az egész életünket. Átitatja mindenféle szempontból. Nem csak gyakorlatilag, hanem elméletileg is. Minden a pénz körül forog. Már nagyon sokak felveti azt, hogy nem is kellene pénz. Valahogy úgy kellene megoldani. Illetve felmerült numizmatikai gyűjtő társadalomba, hogy a bankkártyának is egy új gyűjtési ág kell legyen, az hogy hogyan fejlődött és milyen fajta bankkártyák vannak. Pénz helyettesítő eszközök régen a szükség és területi pénzek voltak ilyenek. A mai pénzeink kényszer árfolyamú pénzek. A papírpénz nem ér 10.000 Ft ot csak sokkal kevesebbet. A bank azt számolja, hogy mennyire érdemes megcsinálni. Az 5 Ft-os is, mert lassan odáig fajul, hogy nem éri meg megcsináltatni, hiszen az többe kerül, mint amennyit a forgalomban ér. Ezek a kötvények, részvények mind mások.

Emlékeimben él egy 200 Ft-os. Talán a ’90-es évek közepén vagy végén, amikor megjelent és azt mondták, hogy szín ezüst volt, de nagyon hamar ki is került a forgalomból. Valami ezüst tartalma kellett, hogy legyen. Jól emlékszem?

Persze. Az 1992-ben jelent meg, mert úgy gondolták, hogy állunk olyan jól, hogy ezt forgalmazni lehet. Fele ezüst volt. Ez olyan finomságú volt, mint ami 1946-ban…

A teljes adás meghallgatásához kattintson az alábbi linkre: