Fotó: www.adamboncz.com

Sting ismert slágere után szabadon. Maga a cím kicsiben Boncz Ádám története. Ádámmal középiskolai éveim során ismerkedtem meg, mindketten diákújságírónak vallhattuk magunkat, de neki már akkor is a színészet volt a szenvedélye. Lehetett látni, ha ez nem egy múló szeszély, akkor vele nagyon komolyan kell majd számolni ebben a szakmában. Mert már akkor több sikeres darabot hoztak létre, fiatalok, közösen, autentikusan, alkotó energiával. Színpadra állítottak például egy nem is akármilyen filmes adaptációt, egy annyira szenzációs Ments meg, Uram!-ot, ami bármilyen profi társulatnak is a dicséretére vált volna. Nekem elhihetik, többször is láttam ezt az produkciót!

A középiskolás évek elteltek, de Ádám nem a színművészetire ment. Ehelyett belekóstolhatott az élet színiiskolájába: Matthew Poncelet szerepében (a Ments meg, Uram!-ban) ugyanis mások is látták, akik meghívták több kisebb vendégszerepre a Szegedi Nemzeti Színházba, ahol szintén jól teljesített, és eljátszott mindeközben egy másik nagyon erős szerepet: A teljes napfogyatkozás című darabban, amely szintén filmes adaptáció volt, játszotta el a fiatal költő, Rimbaud szerepét.  A sornak azonban itt nem lenne vége.

Ádám viszont úgy gondolta, kipróbálná magát a nagyvilágban, és mivel jól beszélt angolul, nyugodtan mondhatjuk, ez is a szenvedélye volt. Először Londonban próbált szerencsét, majd jelentkezett New Yorkba a méltán világhírű Lee Strasberg Theatre and Film Institute-ba, és felvételt is nyert. Azóta kint él és alkot. Mert jól kitanulni egy mesterséget bitang nehéz, ám aztán jól meg is valósítani egy annál még nehezebb szint. Ádám ezt választotta. Most, 32 évesen, 2017 legelején úgy tűnik, az élet igazolta és igazolni fogja. Ő pedig, ezt majd Önök is hallhatják, sugárzik az örömtől és a magabiztosságtól. Milyen is legyen az ember 32 évesen?! Még valamit fontos megjegyezni, ami nem fontos, de mégis, és evidensnek kellene lenni, ám sokaknál mégsem az: Ádám megmaradt ugyanannak a kedves srácnak, aki 8-10 éve is volt.

A következő interjúban nem csak a New Yorkba való költözés hátteréről és a Strasberg-féle iskoláról mesél Ádám, hanem arról is, hogy kilépvén az iskola kapuin, merre kellett elindulnia, mi jellemző a new yorki és az amerikai színházi gondolkodásra, hogyan lehet boldogulni abban a világban.

Nem hiszem, hogy ezzel a boldogulással a későbbiekben bármi hiba lenne. Mert Sting is arról énekelt, hogy ” I’m an alien I’m a legal alien”, ami szabad fordításban törvényesen ott tartózkodó idegent jelent, ám Ádámra ez csak félig-meddig nevezhető igaznak. Ugyanis egyre kevésbé számít ő idegennek a Nagy Almában, még ha saját bevallása szerint mindig is szerette, és szeretni is fogja hazáját és szülővárosát.

Hallgassák meg ezen ajánló szavak után a Boncz Ádámmal készített interjút, két részben!

Boros Tamás