Tudják mi az a pikareszk? Bevallom, nekem is szótár segítségére volt először szükségem a megfejtéshez: “A kalandregénynek a 16. századi spanyol irodalomban keletkezett válfaja, lazán összefüggő epizódokból áll amelyek a kalandor hős csínytevéseit mutatják be.”

Ilyen pikareszknek nevezi művét Bene Zoltán író, 11 lazán összefüggő fejezetből álló prózafüzér ez, amit a kezébe fog az olvas, ha elolvassa Rózsasándor történetét. Nem elírás történt, nem Rózsa Sándor, hanem Rózsasándor, ugyanis nem az ismert betyárról van szó. Bár rá lehet ismerni, nem történelmi mű, vagy Móricz írásának egyfajta folytatása, hanem valami teljesen más. Bár azt Bene Zoltán is elismeri, ez a Rózsasándor közeli rokonságban áll a legendák Rózsa Sándorával. Sokkal közelebbiben, mint a valóságossal.

Ez a könyv lehet népmese. Esetlen szereplőkkel, annak mindenféleképpen egy humoros változata. Betyárromantika. Már amennyiben ez műfaj. Igen, a betyárságnak megvan a maga XXI. századi romantikája, ami, hadd mondjam ki a véleményem: egyenesen nevetséges. Mintha amúgy a valóságos emberek már-már magyar Robin Hoodok lettek volna. Egy pikareszknek erre is fel kell tudnia hívni a figyelmet, a maga karcos, de humoros formájában, a groteszk és a szatíra irányából.

Aki pedig ezek után, és a mű elolvasása előtt máris párhuzamot talál a világtörténelem egyik leismertebb epikus írásával, a Don Quijote-val, nos, az nyugodtan veregesse vállba magát. Ez a betyárpikareszk sem véletlenül pikareszk, mint ahogy Rózsasándor elválaszthatatlan barátját sem véletlenül hívják Panzasándornak.

Hősöket keresünk, akik igazságot szolgáltatnak, akárcsak Batman vagy a Pókember. Hogy Rózsa Sándor az volt-e? Hát igen, itt kezdődik az a határ, aközött, ami betyárromantika, és aközött, ami azt nevetségesnek tartja. Vékony mezsgye. Persze, amíg van valaki, bárki, akiről az hírlik, hogy a kisembert ért igazságtalanságot helyrehozza, kiköszörüli a csorbát, addig ezekre a hősökre mindig szükség lesz. Az pedig már másodlagos, hogy ezek valódi, hús és vér hősök, esetleg az egészet játéknak tekinthetjük, vagy éppen esetlen figurákról beszélünk.

Márpedig talán akkor a legjobb az olvasási élmény, ha az utóbbiakról szól. Bene Zoltán műve pedig éppen ezért lehet kiváló élmény.

Boros Tamás