2006-ban ezen a napon mutatták be a magyar mozik a Manderlay című dán filmet.

A fiatal Lars Von Trier portréja a Birodalom első részének végén

A fiatal Lars Von Trier portréja a Birodalom első részének végén

1984-ben egy fiatal tehetség indult el Cannes-ban filmjével az Arany Pálma díjért. A film A bűn lélektana címet viselte és egy furcsa páneurópai egyveleg volt, Tarkovszkij, a német expresszionizmus és a film-noir hagyományait továbbörökítve. A film végül a Technikai Zsűri Díját nyerte el. A rendezőt úgy hívták, Lars Von Trier. Trier nem is teketóriázott sokat, következő filmjeivel sorra nyerte a díjakat és tíz év sem telt el és őt tartották a legeredetibb hangú európai rendezőnek. 1994-ben a dán televízió megbízásából elkészítettre sorozatát, Birodalom címmel, mely korában szó szerint elnéptelenítette az utcákat. A Vészhelyzet és a Twin Peaks találkozásaként emlegetett Birodalom szatirikus hangú misztikus történet volt a dániai kórházak világából, mely tömeghisztériát váltott ki és Triert az egyik legnagyobb sztárrá tette Európában.

 A Dogma95 mozgalom tagjai: Thomas Vinterberg, Kristian Levring,

A Dogma95 mozgalom tagjai: Thomas Vinterberg, Kristian Levring, Soren Kragh-Jacobsen és Lars von Trier

A Birodalom sikerén után Trier összefogva Thomas Vinterberg-gel a nyilvánosság elé lépett 1995-ben és kihirdette a Dogma95 nevű avantgárd filmes mozgalmat. Ezután fogott bele Trier abba a tabudöntögetési folyamatba, mely máig jellemzi karrierjét. Olyan darabok születtek ennek kapcsán, mint a Hullámtörés, az Idióták, a Táncos a sötétben, mely a filmtörténet legzavarbaejtőbb musicalje volt, de későbbi filmjei, az Antikrisztus, a Melankólia és főként A nimfomániás is sok helyen kiverték a biztosítékot.

Dogville városának részlete

Dogville városának részlete

A Manderlay megértéséhez fel kell idéznünk eddigi legfurcsább kísérleti filmjét, a Dogville-t. 2003-ban sokkolta először a világot a Dogville-lel, mely egy brecht-i hagyományokat követő színpadi kísérlet volt a film eszköztárán keresztül előadva. Egy kisváros életét jelenítette meg díszletek nélkül; a házakat földre rajzolt vonalak helyettesítették, a hangokat utólag keverték rá hozzá a filmhez, a képi világa pedig sokszor egy amatőr házivideó színtelenségét idézte meg. Amit viszont ezzel közölni akart és ahogyan ezt tette az világszínvonalú modern klasszikussá nemesítette azonnal a Dogville-t. A főszerepre Nicole Kidmant nyerte meg, aki átszellemülve az európai művészfilmes világhoz élete legjobb alakítását nyújtotta. Trier sem maradt meg a dicsőség nélkül és néhány kritikus fanyalgása ellenére a Dogville számos díjat nyert, köztük a legjobb rendező díját az Európai Filmakadémiától. A Dogville-t Amerika-trilógiájának első részének szánta, melynek harmadik része sosem készült el, viszont a második igen. Ez a Manderlay.

Manderlay

A Manderlay c. film

A történet onnan folytatódik, ahol a Dogville cselekménye véget ért. Egy Grace nevű nő és gengszterfőnök apja a bandájával együtt bolyong a hegyekben és egy csendes kisvárost keresnek, ahol meghúzhatják magukat. Így találnak rá Manderlay-re, ahol legnagyobb megdöbbenésükre megállt az idő. A fehérek és feketék szigorú hierarchia szerint élnek, Manderlay-ben nem ért véget a rabszolgaság. Grace látva ezt segíteni akar a közösségen és felszabadítani a rabszolgákat, ezért Manderlay-ben marad apja néhány emberével.

Trier nagy nyomás alatt alkotott, mivel az egyértelműen korszakos remekmű Dogville után mindenki várta, hogy mikor bukik el annak folytatásával. Ennek ellenére nem vallott kudarcot és egy korrekt második résszel örvendeztette meg rajongóit, ami hűen viseli minden kézjegyét és alkotói világát. Közben cserélődtek színészei és a női főszerepet Nicole Kidman Bryce Dallas Howard-nak adta át, a férfi főszerepet pedig Willem Dafoe kapta meg, aki később a Trier-filmek állandó szereplője lett. A Manderlay-t végül három kategóriában jelölték Európa Filmdíjra és versenyzett Cannes-ban is a fődíjért. A kevesebb szélsőséges hangot kiváltott Lars Von Trier filmek közé tartozik, de szerves része az életműnek.