Ez itt a Civil Hang Stúdió Tudomány Hősei című műsora Kocsis Vilmossal. A mai vendégünk Dr. Szatmáry Károly csillagászprofesszor, a Kísérleti Fizikai Tanszék munkatársa és a Csillagvizsgáló a vezetője.

Hogyan érkezett a csillagászatba? Mi vezette ide?

Ez valóban egy gyermekkori álmom volt. Az 1960-as évek közepén, 8-10 éves koromban ment a tévébe egy német fantasztikus filmsorozat Az Orion űrhajó kalandjai. Nekem az nagyon tetszett, nagyon megragadott az idegen civilizáció, meg egyáltalán az űrhajózás. Emellett az iskolában szerettem a reál tárgyakat. Főleg a matematikát, fizikát és elhatároztam, hogy csillagász leszek.

Ez már az általános iskolai tanulmányokban, irányokban is meglátszott? Tehát már akkor is volt olyan, ahol a csillagászatot vagy a csillagokkal való kapcsolatot kereste?

Igen. Eljártam városi csillagászati szakkörbe, az ismeretterjesztő társulat ilyen típusú előadásaira. Próbáltam képezni magamat és ez eldöntetett úgymond 10 éves koromra.

Akkor gondolom a középiskola már ennek a jegyében választódott?

Igen. A Radnóti Gimnázium matek-fizika tagozatára jelentkeztem és végeztem el. Nagyon sok tehetséges osztálytárs vett körül. Igazi, egészséges versenyszellem volt. Örülök neki, hogy ilyen jó helyre kerültem. Érettségi után el kellett menni katonának 11 hónapra. Utána Budapestre jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemre, mert akkoriban csak ott volt csillagász szak.

A tanárai észrevették ezt a fajta érdeklődést? Tehát már általános iskolában és középiskolában is volttámogatás a tanári oldalról abban a tekintetben, hogy segítsék Önt ehhez a pályához?

Igen. Tudták, hogy ilyen terület felé szeretnék majd orientálódni. Segítettek mindenben, aztán a végén egyetemista ként én jártam vissza csillagászati szakkört tartani a Radnóti Gimnáziumba. Az ELTE-n szintén egy nagyon jó közösség volt. Matematika-fizika tanár szakon kezdtünk, aztán harmad év elején lehetett felvenni a csillagász szakot. Igaz, hogy eléggé munkaigényes volt a három szakot elvégezni. Heti 50 óra és 12-13 vizsga egy vizsgaidőszak végén. Végül is sikerült. Tanultunk, mert ez volt a dolgunk. Akkoriban még egész más volt az élet többek között az egyetemeken is….

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattintson az alábbi linkre: