2016. november 17-én a Visegrádi Négyek megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát Szegeden. Martonyi János professzor, egykori külügyminiszter szerint az együttműködés sikertörténet a regionális együttműködések keretében. Nem látta ennyire rózsásnak a helyzetet Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, aki előadása után adott interjút Boros Tamásnak.

A Visegrádi Együttműködés modern kori változatának 25. évfordulójára emlékeztek a Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központjában. Modern kori, mondom én, hiszen az együttműködés alapötlete a középkorból származik, amikor 1335-ben Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében, és a tanácskozás eredményeképpen új kereskedelmi utakat jelöltek ki, hogy kikerüljék a bécsi vámot. Ezt a hagyományt élesztették fel a felek 1991-ben, ma a négyek tagjai Magyarország mellett Lengyelország, Csehország és Szlovákia. A csoport tevékenységét időben két részre kell osztani: 2004 előtt és után. A határ természetesen az európai Unióhoz történő csatlakozás, ami valamennyi ország esetében ekkor következett be.

2004. május 1. előtt érdemes megemlíteni az 1992-es CEFTA, azaz a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást. Ez az egyezmény Nyugat-európai minta alapján megkönnyítette a nemzetközi kereskedelmet a négy ország között, és középtávon is gazdasági fellendülést hozott mind a négy államban.

A másik ilyen sikeres megállapodás a Visegrádi Alap létrehozása volt, amely a tagországok közötti együttműködést erősíti a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, illetve az ifjúsági cserekapcsolatok területén, mind a mai napig.

A visszaemlékezésen felszólaló Martonyi János, a Szegedi Tudományegyetem professzora, egykori Külügyminiszter sikertörténetnek nevezte a szövetséget, amely kiállta az idők próbáját. Közép-Európa, ahogy mondta, a kontinens szerves része, és hordozza mindazon jellemzőket, amelyeket Európa, csak kicsit sűrűbben. Gondoljunk csak a vallásra, az egymás mellett élő népekre.

Az elmúlt években az együttműködés útjába európai, sőt, globális kihívások kerültek, és ez nem hogy gyengítette, sokkal inkább erősítette az összetartozás érzését. Az egyik ilyen kihívás az orosz agresszió következtében létrejött ukrajnai válság, amely során ráadásul Magyarország és Lengyelország érdekei szembekerültek egymással, a történelmi érzékenység, és a történelmi tapasztalatok okán is.

A következő ilyen globális kihívás a menekültválság, amely érzékenyen érinti valamennyi tagot, és amely a problémák ellenére összekovácsolta a négy országot, annak vezetését, a Visegrádi Együttműködést pedig az Európai politika centrális terébe állította. A Visegrádi együttműködés új lehetőségeket és új dimenziókat mutat 2016-ban is, az Európai Unión belül- véli Martonyi János.

Nem volt ennyire derűlátó Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója. Mint rámutatott, a Visegrádi Négyek sem gazdaságilag, sem biztonságpolitikailag nem képviselnek jelentős erőt (az előbbire a GDP mértéke, az utóbbira a védelmi kiadások összege által világított rá), és csupán Lengyelország számít geopolitikai elhelyezkedése és népességszáma miatt viszonylagos középhatalomnak. De mik a Visegrádi négyek legnagyobb erősségei jelenleg? Mire tudják alapozni jövőjüket, az újabb 25 évet? Ezekre is válaszolt a következő interjúban Tálas Péter. A riporter Boros Tamás.