A rock zene egyik első ikonjára emlékeztünk meg szeptember 7-én Pleskonics Andrással, azaz Dr. Rockkal. Egy fájdalmasan rövid életpályáról, de talán éppen ezért tiszta, szép életpályáról szól ez a beszélgetés, hallgassák meg! A riporter Boros Tamás.

A rövid életű embereknél mindig felmerül a mi lett volna ha kérdés. Teljesen más ember lett volna belőlük, olyan, akire rá sem ismernénk? Vagy maradt volna olyan, mint az 50-es években. Szomorú okból, de mindig izgalmas ez a kérdés. James Dean és a 27-esek klubja a maga teljességében ilyen emberek. Biztos sok mindenkit ide vehetnénk még.

Sajnos Charles Hardin Holley még a 27-esek klubját sem érhette meg, még 23 éves sem volt, amikor a repülőgépük lezuhant Clear Lake közelében, Iowában. Buddy Hollyn kívül 3 másik élet is fiatalon ért véget, a másik énekes, Ritchie Valens még 18 éves sem volt. Ez volt a nap, amikor a “zene meghalt”, mondták másnap a szakértők. A koncertturnénak persze folytatódnia kellett, akkor jött be a közbeszédbe a „Show must go on!” kifejezés. Szeptemberben lett volna Buddy Holly 80 éves. Még mindig köztünk lehetne, akárcsak a többiek. Pedig már fájóan régóta nincsenek. Miközben ezeket a sorokat írom, a slágereit hallgatom, amelyek egy kor tipikus lenyomatai, olyan kornak (és olyan helynek), amelyek már nem jönnek vissza. És mégis örök érvényű dalok ezek, amibe akkor is, ma is nagyon könnyű beleszeretni.

Valóban nem tudom, mi lehetett volna Buddy Hollyból. Elment volna egy teljesen másik irányba? Elfelejtett csillag lett volna belőle? Aligha. Talán tényleg rá sem ismertek volna a 70-es években? Vagy lett volna az, aki 1957-ös, szélesebb közönség előtti színre lépése óta? Egy kedves, végtelenül szerethető, ahogy Plesi el is mondja az interjúban, “antisztár”. Legalábbis ami a külsejét illeti. Mert minden más tekintetben abszolút hőssé vált.  Örökké élő ikonná, akinek a nevét a 16155 Buddy nevű kisbolygó is viseli. Egyszer hallottam a nevét magyarra pontatlanul lefordítva, viccesen: Szent Haver. Először felháborodtam, de aztán belegondoltam, talán nem véletlenül adta ezt a nevet magának. Kedves név, és a személyt is közel érezhetjük magunkhoz. És valóban.

Én magam sosem szerettem egy ember haláláról megemlékezni. Az életét érdemes mindenkinek kiemelni. Mi is így tettünk szeptember 7-én, születésének 80. évfordulóján. Hallgassák meg beszélgetésünket Pleskonics Andrással, azaz Dr. Rockkal, és emlékezzünk az 1959. február 3-án elhunyt személyekre, Buddy Holly mellett Ritchie Valensre, J. R. Richardsonra, azaz a a The Big Boopere, valamint a pilótára Roger Petersonra, kiváló Buddy Holly dalokkal fűszerezve.

 

Boros Tamás