2006-ban ezen a napon mutatták be a Bábel című amerikai filmet.

A rendező, a mexikói származású Alejandro González Inárritu volt. A Bábel második Amerikában forgatott filmje volt. Parádés elsőfilmje a Korcs szerelmek után sztárokkal telepakolt stábbal forgatta a 21 gramm című filozófikus mesterművét, már Amerikában. A film hatalmas sikert aratott a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, majd versenybe szállt Oscar-díjakért is.

2006-ban harmadszorra dolgozott együtt Guillermo Arriga forgatókönyvíróval. Előző kettő közös filmjüknél már alkalmazták azt a szerkesztési elvet, mely szerint a különböző sorsokat és életeket egyben kezdik el lefesteni majd egy véletlen tragédia folytán kapcsolják össze őket. A Korcs szerelmek egy megrázó reáltabló volt az akkori Mexikóváros életéről, a történeteket egy autóbaleset kapcsolta össze, ahogy a 21 grammban is.

A Bábel hasonló módon épül fel, az alapkonfliktus viszont már nem egy város néhány lakóját, hanem több kontinenst köt össze. Egy amerikai házaspár Marokkóba utazik, hogy az őket ért tragédiát felejteni tudják, egy marokkói kecskepásztor vásárol egy puskát, hogy megvédje a nyáját a farkasoktól, Japánban egy siketnéma lány csak arra vágyik, hogy szeresse valaki, egy mexikói származású házvezetőnő és bébicsősz pedig nagy hibát követ el azzal, hogy két amerikai gyermeket elvisz szülőfalujába a fia esküvőjére.

És egyszer csak eldördül a puska a legrosszabbkor. A lövés az egész világot felzaklatja. Amerika terrorizmust kiált, a marokkói titkosrendőrség kegyetlen boszorkányüldözésbe kezd, ami egy japán vadászhoz vezet, a mexikói esküvőn pedig egy pánikbeteg férfi részegen kocsiba ül.

A történetek szép lassan ölelik át egymást és rá kell, hogy jöjjünk, itt minden hat mindenre, minden mindennel összefügg. A pillangó-effektus alaptételei ezúttal nem a fogalmat adó pillangószárnyakkal indulnak be, hanem az eldördülő fegyver az, ami mozgásba hozza a szálakat. Ezzel összeköt olyan embereket a halálig, akik különben úgy éltek volna, hogy soha mégcsak nem is sejtik egymás létezését.

Erre utal a cím is. A filmben minden egyes történet más nyelven forog, melybe folyamatosan belekeveredik az angol. A XXI. században a nyelvek és a emberi kommunikáció eltűnőben van, a rendező erre kívánta felhívni a figyelmet. Hiába minden, ha csak elbeszélünk egymás mellett, de az is ha több nyelven nem értjük meg egymást. A valódi bábeli zűrzavar főhősei is állandó küzdelmet vívnak a magánnyal, a meg nem értéssel és a csenddel, ami előbb vagy utóbb, de mindenkire ráborul.

Valószínűleg a művészi koncepció szerves része volt, hogy a dialógusok sokszor a látvány, a képek, a tájak és a zene mögé szorulnak. Az operatőri munka Rodrigo Prieto kéznyomát viseli, aki az egyik legjobb mexikói származású operatőr a szakmában. Dolgozott együtt Oliver Stone-nal, Pedro Almodovarral, Ang Lee-vel, Martin Scorsese-vel, Spike Lee-vel és számos más világszínvonalú mozi fényképésze volt.

A zenei oldalt Gustavo Santaolalla vitte. Ő is Inárritu-val indult el a filmes világban. Első filmzenéje a Korcs szerelmekhez írt szerzemény volt. Már ekkor markánsan megmutatkozott igen erősen átgondolt művészi hitvallása, egyszerű mégis szívszaggató dallamaiban a gitár és a hegedű dominált, valamint ezeknek torzított formái, de nem riad vissza a filmzenei világban ritkán alkalmazott harmonikától sem. A mai napig nem sok filmhez szerzett zenét, de már két filmért vehetett át Oscar-díjat. Először 2006-ben ragadta magához a díjat a Túl a barátságon című Ang Lee filmért, majd a következő évben a Bábel zenéjért kapta meg az aranyszobrot. A Bábel zeneileg elképesztő munka, a végefőcíme pedig sokak szemében benne van a legjobb filmes zenék között. Santaolalla tehetsége nemcsak a filmeseket fogta meg, hanem a PS-játékok tervezőit is, megbízták, hogy írja meg a The last of us című játék zenéjét. A végeredmény könnyfakasztó lett ismét.

A Bábel, ahogy minden Inárritu-darab kihagyhatatlan, de korántsem könnyen emészthető és felfogható, sokáig az ember torkára akad. Cannes-ban megnyerte a legjobb rendező díját, valamint az Ökumenikus Zsűri díját, 7 Oscarra és 7 Golden Globe-ra volt jelölve. Díjai és a körülötte kialakult beszélgetés és kritikai, filozófia vita azt bizonyítja, hogy Inárritu olyan ideget talált, mely még a mai érzéketlen korban is reagál a kérdező kíváncsiságra.