1972-ben ezen a napon mutatták be a filmtörténet egyik legvitatottabb alkotását, Bernardo Bertolucci Az utolsó tangó Párizsban című filmjét.

Bertolucci az olasz film egyik legnaturalistább rendezőjeként vonult be a filmtörténetbe. Első filmes próbálkozásaival már klasszikusokban segédkezett. Ő volt például a világ egyik leghíresebb westernjének, a Volt egyszer egy Vadnyugatnak a történetírója. A hetvenes évekig sok kisebb költségvetésű filmet rendezett, majd 1970-ben jelentkezett A megalkuvó című drámájával.

A következő filmje volt Az utolsó tangó Párizsban.

Merész témába vágott bele. Egy Párizsban élő amerikai férfi történetét meséli el, aki felesége öngyilkossága után a város utcáin bolyong. Teljesen összetörve a traumától betér egy kiadó lakásba, majd a sötétben üldögél.

Egy huszonéves francia lány szintén az utcán bolyong és meglátja a férfit, majd ugyanabba az albérletbe sétál be, hogy kivegye a lakást. Valami még számukra is megmagyarázhatatlan szexuális feszültség arra készteti őket, hogy ott helyben egymásnak essenek. A férfi kiveszi a lakást és megegyeznek a nála huszonöt évvel fiatalabb lánnyal, hogy az albérletben találkoznak minden nap. A lány belemegy a játékba és minden ellenérzésének hátat fordítva belefog a veszélyes kapcsolatba egy nyilvánvalóan zavarodott idősödő férfival, aki a legválogatottabb megaláztatásoknak teszi ki őt.

Az utolsó tangó Párizsban az egyik legkegyetlenebb romantikus film, melyet valaha forgattak. Annak ellenére, hogy van egy női főszereplője is, aki majdnem minden jelenetben közreműködik, ez a film a férfiban lakó ördögöt akarja ábrázolni, mely valószínűleg mindig is ott volt. A főszerepet alakító Marlon Brando tökéletes választás volt. Elképesztő erővel formálja meg a kiégett, kétségbeesett, folyton mocskolódó és a határtalan perverziókat hajszoló amerikai szerepében. Számos filmbeli mondata szállóigévé vált, a szerepben élete legjobb alakítását nyújtja.

A női főszerepet a fiatal Maria Schneider, aki szintén mindent beleadott és annyira jól sikerült neki, hogy egész életére beszorult a szexszimbólum karakterébe. Az utolsó tangó Párizsban-ra nem is szívesen emlékezett vissza, állítása szerint Bertolucci és Brando manipulálták, kihasználva a fiatalságát és olyan jelenetekre vették rá, amiket később megbánt.

Miután megjelent, a filmet sok helyen betiltották pornográfiára hivatkozva, ez természetesen még jobban növelte a felhajtást körülötte. Mindenki látni akarta. Miután lecsengtek az első dühös hangok, a kritika is ráerősített arra, hogy ez egy nagyon fontos film, amit nem lehet csak úgy félresöpörni bizonyos rétegek prüdériája miatt. Brandot a legjobb színész kategóriában Oscarra jelölték, Bertolucci pedig a legjobb rendezők között izgulhatott a díjért.

Az utolsó tangó Párizsban szigorúan felnőtteknek szóló film, mely minden romantikus illúziót lehámoz a szerelem eszményéről, egy sötét világba húz be minket, ahol a testi kielégülés okozta magányt csak a későn jött felismerés tudja gyógyítani, de már túl kevés időre.