Aba-Novák Vilmos ezer szállal kötődött Szegedhez. Freskói ma is láthatóak a városban. Ma is, és újra. Ezekről a szálakról, és a történeteiről mesél Váraljai Anna művészettörténész.

Először akkor hallottam Aba-Novák Vilmosról, amikor az iskolánk mellett nagy munkálatok kezdődtek el. Egy kapu alatt, emelvényen dolgoztak emberek. Kérdeztem is a tanárnőnktől, hogy mit csinálnak. Azt mondta, restaurálnak. Még a szó jelentésével sem voltam tisztában, de elmagyarázta, hogy képeket, azaz freskót csinálnak ismét a kapu alá. Ott, ahol a villamos elmegy. Nem saját művet, hanem visszahozzák mindazt, amit a háború után eltüntettek.

Mert a háború után ez a freskó az enyészetnek lett átadva,  1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet bevakolták cementes vakolattal és lemeszelték, mivel a volt a kommunista rendszer tűrhetetlennek tartotta a freskón bemutatott emberek, államférfiak, katonák, hősök, uralkodók, és nem utolsó sorban szentek ábrázolását. A képek szinte teljesen elpusztultak, mert a cement tönkretette a freskók felső festékrétegét, s emiatt 60-70%-ban újra kellett festeni a restaurátoroknak.

Szóval a 90-es években a művész lánya és unokája alapítványt hozott létre, adományokból összegyűlt 20 millió forintból, mely más adományokat és támogatásokat is összegyűjtve lépésről lépésre felújíttatta a freskó együttest. Forrai Kornélia restaurátor az első feltárásokat még 1986-ban végezte a Tisza felőli kisboltíven, majd 1989-ben folytatta a munkálatokat, újabb részletek részletes megvizsgálásával. Az Aba-Novák alapítványtól 1995-ben kapott megbízást az egyik kisboltív képeinek restaurálására. Az 1996-ban elkészült munka folytatását jelentette a nagy ív restaurálása, amelyre 1999–2000-ben került sor. A millenniumi pályázatok évében ehhez az összeghez adott 15 milliót a Millennium Kormánybiztos Hivatal és további jelentős támogatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.

Van Aba-Nováknak egy másik, Szeged szempontjából jelentős freskója is, Szeged legrégibb alapjaival rendelkező épületében, a Dömötör toronyban. Mindkét mű látható már teljes pompájával Szegeden. Érdemes megnézni, és így gyönyörködni benne. A művésznek nem sok adatott meg, 47 évet élt, 1941. szeptember 29-én elhunyt, 2 freskójával viszont beírta Szegeden magát a halhatatlanok közé.

A beszélgetést itt hallhatja: