1912-ben ezen a napon született Michelangelo Antonioni. Ezen esemény kapcsán a legendás olasz filmrendező legemlékezetesebb alkotásait vesszük górcső alá.

Első filmjét 30 éves korában rendezte meg, ezután sokáig társmunkálatokat végzett nagy olasz és francia rendezők mellett. 1952-ben az ő forgatókönyvéből merítve készítette el Federico Fellini A fehér sejk című filmjét.

1955-ben A barátnők című filmjével elnyerte a Velencei Filmfesztivál Ezüst Oroszlán díját, a legjobb rendezésért, valamint jelölve volt a legjobb film díjára is. 1960-ban két filmmel jelentkezett egyszerre, az egyik Az éjszaka volt, mellyel a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon indult és el is nyerte a legjobb filmnek járó Arany Medvét. Másik alkotása A kaland volt, egy trilógia nyitódarabja, mely a cannes-i bemutatón bortányt kavart, de elnyerte a Zsűri Nagydíját, valamint a díjat úgy dedikálták Antonioninak, mint egy új filmnyelv feltalálójának. A kaland hosszú játékideje és cselekménytelen története ellenére pont azért olyan hatásos, mert látszólagos eseménytelenségével tökéletesen bemutatja a modernkori emberi kapcsolatok nehézkes világát, mely Antonioni főtémája volt egész munkássága alatt. Antonioni egyébiránt azzal borzolta fel a kedélyeket, hogy a film egyik cselekményszálát, mely az alapkonfliktust adta, egyszerűen elhagyja és sosem tudjuk meg, mi történt az akkor főszereplőnek hitt nővel. Forradalmiságát a színészi játék, a kameramozgások, a hosszúbeállítások, a hang, a zene és zörejek kapcsolata adta.

Következő filmjeiben, a Napfogyatkozásban és a Vörös sivatagban hasonló témákat boncolgat, a motívumok és a stílus összeköti ezeket az alkotásokat, valamint az általa felfedezett Monica Vitti személye, aki elképesztő tehetséggel és ráérzéssel játszotta el az Antonioni által írt neurotikus és megközelíthetetlen nők szerepét. A Napfogyatkozás című film zárójelenete pedig kötelező tananyag lett minden filmes számára, azóta is újból megpróbálja feleleveníteni valaki és lefejteni róla egy újabb jelentésárnyalatot.

A nemzetközi filmes világban leginkább elhíresült alkotása a Nagyítás lett. Julio Cortázar novelláját álmodta vászonra és témában újat hozott, elfordult egy kicsit az emberi kapcsolatok boncolgatásától és a hangsúlyt az elme törékenységére, a valóságot és képzeletet elválasztó vékony határvonalra helyezte. Az elmekirakósra hajazó Nagyítás előző filmjeihez hasonlóan igen nehéz darab, főként mikor már eléggé belekavarodunk a főszereplő fejébe és csak reménykedünk, hogy választ is kapunk a tetteire, nem csak a kérdések sokasodnak. A korszakalkotó film elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját és rengeteg más filmnek szolgált alapul, ezek közül a legjobb Francis Ford Coppola Magánbeszélgetése lett.

Következő aktív éveinek két legfontosabb és legfurcsább filmje a Zabriskie Point és a Foglalkozása: riporter volt. A Zabriskie Point a hippimozgalom egyik kultikus alkotása lett, igazi ellenkultúrális csemege, viszont elvontsága és túlzsúfolt ikonikája révén felkészült nézőt igényel. A Foglalkozása: riporter ehhez képest emeli a tétet és az emberi identitás törékenységének kérdését helyezi a középpontba. A főszereplő kiégett riportert Jack Nicholson játssza a tőle megszokott profizmussal.

1982-ben jelentkezett még az Egy nő azonosítása című filmmel, mely díjat nyert Cannes-ban. Egy 1985-ben bekövetkezett tragédia következtében Antonioni megbénult és nem tudott többé beszélni. Ennek ellenére a filmezéssel nem hagyott fel, utolsó előtti filmjét, a Túl a felhőkön-t, Win Wenders-sel közösen jegyezte.

2007 július 30-án hagyta el a földi világot, ugyanazon a napon, mint nagy kortársa Ingmar Bergman. Életműve megváltoztatta a filmtörténetet.