A tegnap megkezdett tendenciát folytatjuk ma és maradunk a western műfajánál. Ugyanis 1969-ben ezen a napon mutatták be George Roy Hill filmklasszikusát Butch Cassidy és a Sundance kölyök címmel.

A western az első filmes műfajok között jelent meg és mint sok másra erre is rányomta bélyegét az amerikai cenzúra. Az 1960-as évekig csak olyan westerneket készítettek, melyekben élesen elkülönített, kétpólusú világokat ábrázoltak. Csak nagyon rosszak és nagyon jók voltak. A jók mindig védjegye a végletekig elnyújtott igazságosság, a becsület, tisztesség és a küldő kifogástalanság volt, ma visszanézve ezek már komikusnak hatnak, hogy a kisvárosi hős sheriffnek mindig fényes a cipője, a ruhája makulátlan, az arca is jól borotvált. Ez egy sivatagi, poros városban, ahol a víz olyan érték volt, mellyel spórolni kellett, nem túl hihető. A rosszak, a gonoszok ennek szöges ellentéteiként jelentek meg.

Az első kísérlet a valóságos western létrehozására, furcsa módon nem Amerikában növesztett gyökeret, hanem Olaszországban. Innen származik neve, az italo-western és jóval ismertebb gúnyneve, a spagetti-western. Olyan alkotók léptek színre ekkor mint Sergio Leone és Sergio Corbucci. Az ő véres westernjeik új utat nyitottak a filmkészítésben, melyben igazi rosszarcú, mocskos emberek kóboroltak kietlen pusztákon, senki sem volt igazán jó, megszüntették az érdek nélküli hősöket. Az italo-western néhány éves hódítása alatt több száz mozit forgattak le, melyek hatalmas sikereket arattak. A szocialista blokkba tartozó országok is bekapcsolódtak ebbe az áramlatba, viszont az ideológiájukhoz közelebb lévő indián-ősközösségi történeteket ontották magukból, főként az NDK-ban és Jugoszláviában.

Olyan markáns bélyeget nyomtak ezek a westernek a világ filmgyártására, hogy az amerikai filmesek is átértékelték magukban a vadnyugati filmek alapelveit. Már nem sanyargatta őket a Hays-kódex cenzúrája sem, így az olasz westerneket alapul véve kialakult az amerikai revizionista western. Neve is jelezte, hogy itt egy újraértékelt filmes tendenciával kellett számolni, előtérbe kerültek a kísérletező rendezők, mint az indián származású Sam Peckinpah, Robert Altman, de ide sorolhatók Clint Eastwood korai western-rendezései is.

George Roy Hill filmje a Butch Cassidy és a Sundance kölyök félúton áll a klasszikus western és a revizionista irányzat között. Sok szempontból tisztelgés a régimódi filmkészítés előtt, de karakterábrázolásban, fényképezésben és a teljes koncepcióban újat hozott.

Főszereplői két szeretnivaló csibész, akik rablásból élnek, de egy idő után forró lesz a talaj a lábuk alatt és úgy döntenek, hogy szerencsét próbálnak Bolíviában. Miután kiderül, hogy az ország nem az ígéret földje, ahogy gondolták, esetlenül próbálnak elszegényedett bankokat kirabolni úgy, hogy még a nyelvet sem beszélik. A két amerikai bandita hamar nagy feltűnést kelt és rettegve emlegeti őket a pórnép, a rendőrség pedig egyre nagyobb erőket mozgósít elfogásukra. Észbe se kapnak és már egy kisebb sereg van a nyomukban.

Az Új-Hollywoodi mozgalomhoz laza szálakkal kötődő film nagy sikernek bizonyult, Robert Redfordból sztárt csinált, aki tisztelegve szeretett karaktere előtt később az általa alapított független filmfesztivált Sundance-nek keresztelte. A film zenéjét szerző Burt Bacharach bájosan régimódi, egyszerre vidám és bús balladáival elnyerte a legjobb filmzene Oscarját és a legjobb betétdal Oscarját is. A főcímdal, a Raindrops keep fallin’ on my head azóta is klasszikus darab, számtalanszor játszott és hivatkozott mindenféle művészeti alkotásokban.

A Butch Cassidy és a Sundance kölyök az egyik leghíresebb vadnyugati filmmé vált a filmtörténetben, egy új szellemiségű amerikai filmkészítés úttörő darabja, mely könnyfakasztó romantikájával és karcos esztétikájával örökké az egyik kedvenc marad a westernrajongók számára.