Szeptemberben zajlott le a Héttorony Irodalmi Magazin találkozója Szegeden, melynek keretében bemutatásra került 2016-os antológiájuk. A könybemutató és a felolvasóest után a portál főszerkesztője, Serfőző Attila és Nagy Horváth Ilona mesélt rádiónk riporterének a Héttorony Irodalmi Magazin működéséről és szerzőiről, majd Kovács Ágnes és Jagos István Róbert, a szegedi találkozó két szervezője nyilatkozott a Héttorony magazinban való publikálásukról és arról hogyan látják ők a portál szerepét a mai irodalmi életben.

Serfőző Attila a magazin bemutatásakor a hangsúlyt arra fektette, hogy a mostani szegedi találkozót az eddigi összejövetelek szellemében szerették volna megtartani, amiben oroszlánrészt vállalt Jagos István Róbert és Kovács Ágnes. Szerencsére a találkozó egybeesett a jubileumi kötetük bemutatásával, így még különlegesebb élményben volt részük azoknak, akik szerzőkként vagy szemlélődőkként, irodalomkedvelőkként megjelentek az eseményen.

Serfőző Attilától a kerekasztal beszélgetés során Nagy Horváth Ilona vette át a szót, aki magáról a magazin szellemiségéről beszélt; hogy a Héttorony oldalon nem szabad publikálás van, hanem egy szigorúbb szerkesztési elv szerint válogatják a szerzőiket, akik között amatőrök és profi alkotók vegyesen találhatók. Az írásokat a magazin szerkesztőségébe kell beküldenie a vállalkozó kedvű tollforgatóknak és ott eldöntik, hogy megjelenik-e vagy sem, de ha a válasz nem, akkor sem kell senkinek elkeserednie, szöveges visszajelzést kap, javaslatokkal és iránymutatással, mely szerint már megjelenésre alkalmassá tudja formálni szövegét. Nagy Horváth Ilona hozzátette, hogy így szépen lekövethető, hogy az egyes antológiák megjelenésekor a korábbi szerzők hogyan és miben fejlődtek és számukra ez a legnagyobb öröm.

Céljuk, hogy összefogják a magyar ajkú írókat az egész világon, éljen a szerző akár Tel-Avivban, akár Kanadában vagy Németországban, a lényeg a magyar szó, a magyar irodalmi gondolat, mely valamilyen formában papírra hull.

A kötet szerzői igen sok műfajban alkotnak, nincsenek tabuk. Próza, líra, gyermekirodalom. A lírán belül a szabad- és kötöttverseken keresztül a haikuig és a szonettkoszorúkig vezet az út.

Kovács Ágnes első mondatában így jellemezte a magazint: “A Héttorony egy fogalom!”, mely számára a második irodalmi otthonának számít. Szerinte a Héttorony nemcsak egy olyan felület, ahová az ember feltölti az írásait, hanem ahol ezek az írások nem kallódnak el a több ezer iromány tengerében, hanem értő, megértő fülekre találnak, kritikákat és hozzászólásokat kapnak a publikálók és ami a legfontosabb ezáltal a fejlődés lehetőségét.

Jagos István Róbert 8 éve publikál a Héttoronyban. Számára a magazin egy olyan terepet nyújt, ahol fejlődni és kiteljesedni lehet irodalom, de emberség területén is, ahol otthonra lehet találni. Jagos István leszögezte, hogy neki hite van abban, hogy ez a magazin megállja a helyét a világban és helye lesz az irodalmi életben akár húsz év múlva is.

A szervezőkkel és főszerkesztőkkel való kerekasztal beszélgetés után, jómagam, a riporter kicsit mozogtam a közönség között, arra kerestem a választ, hogy ki miért van itt, mikor kezdtek el írni és publikálni a Héttoronyban. Megindító, de végtelenül igaz körkép alakult ki a hanganyagból, melyben az alkotók őszintén vallottak az irodalmi karrierjükről, a hétköznapi életükről is, hogy mi hajtotta őket akár gyermekkoruktól kezdve az írott szó szeretete felé.

A Héttorony-találkozó a második nagy rendezvénye volt rövid időn belül a Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítványnak és mindkettő kimagasló sikere arra a tanulságra enged következtetni, hogy bármi történik az emberek életében, a művészetek még a XXI. században is sokak számára szolgálnak mentsvárként a hétköznapok rohanó nemtörődömsége elől. És ebben élen jár az irodalom. Az irodalom, ami hálás szerető. Úgy néz rád, ahogy kell, amikor bizonytalan vagy, hozzád bújik, ha a magány környékez, elfogad, a füledbe súgja a megmentő szavakat, és általában csak úgy van. Ahogy mi mindannyian ezen a furcsa bolygón.

 

 

Kapcsolódó körkérdésünk: