1931. szeptember 13-án 0 óra 20 perckor a bécsi gyorsvonat áthaladásakor 22 ember életét követelve felrobbant a biatorbágyi viaduktra vezető, siklás ellen nem védett sínszakasz egy része, ami a mozdony és hat kocsi siklását és mélybe zuhanását eredményezte. A merénylet elkövetését Matuska Szilveszter vállalta magára.

A vasútvonal, amelyiken a biatorbágyi völgyhíd volt, ebben az időszakban még nem volt villamosítva, ám folyamatban volt. Ennek egyik bizonyítéka, hogy Matuska Szilveszter egy épülő felsővezeték tartó oszlopra rögzítette levelét.

Érdekes még, hogy ekkoriban baloldali közlekedés volt, tehát a Bécs felé tartó nemzetközi gyors a bal vágányon haladt a Keleti Pályaudvarról. Menetrend szerint egy tehervonatnak kellett volna a bécsi gyorsot megelőzve áthaladni a hídon, ám a nemzetközi vonatokat mindig előnyben részesítik. A tehervonat Budaörs állomásnál félreállt, és ehelyett engedték el a menetrend szerinti Bécsi gyorsot.

Ez a szerelvény 12 kocsiból állt, 105 utas és tízen-egynéhány vasúti dolgozó utazott rajta. A vonatot a kor egyik legszebb mozdonya húzta. A hídra körülbelül 60 km/h-s sebességgel érkezett.

Az eseményt sokan tévesen úgy említik, mint a ’viadukt felrobbantása’, ám Matuska Szilveszter nem a viaduktot, hanem a híd előtti vasúti pályából egy 7 méter körüli sínszálat robbantott ki.A hídra egy 400 m sugarú ív vezetett fel, de a pályába egy vezetősín volt beépítve. A hídra már egy rövid, egyenes szakasz vezetett fel.

A robbantás a híd előtti szakaszon történt, ahol se terelősín, se vezetősín nem volt. Matuska tudta, hogy itt a legkényesebb a pályának a biztonsága, így erre a helyre készítette elő a robbantást. Akkori vasútőrök elmondása szerint 2 robbanás hallatszott, nagy valószínűséggel azért, mert a sínszálat két helyen robbantotta szét, és nem egyszerre.A vonat kerekei elhagyták a pályát és egy jó darabig a talpfákon haladtak tovább. A mozdony 3-4 másodperc alatt ért a robbantást követően oda, ahonnan végül leesett a hídról.

A mozdonyvezető Morvay Alajos volt, aki kazánrobbanás következtében a helyszínen életét vesztette. Abban a pár másodpercben azonban megőrizte a lélekjelenlétét, a keze a fékszelepen volt, mellyel a vonatot már megmenteni nem tudta. A híd előtt maradott kocsik megmenekülése azonban annak köszönhető, hogy egy hirtelen fékezéssel szétszakadt a vonat és a kocsik egy része fent maradt a hídon.

A vasútüzemben történtek változtatások, melyek ennek a robbantásnak voltak betudhatók. Az egyik az, hogy a merénylet helyszínén a terelősínt kivitték a vezetősínig. Ez úgy van kialakítva, hogyha netán kisiklik a vonat a híd előtt, az visszavezeti olyan helyre, ahol már ez a tragédia nem történhetne meg.

Ma már a biatorbágyi viadukt csak műemlékként létezik. Teljesen más vonalvezetéssel, völgy felé elhúzva épült fel az új vasúti pálya.

A mozdonyt teljesen újjá kellett építeni s kevés használható alkatrészt tudtak felhasználni az eredeti mozdonyból. Az új mozdony oldalára egy réztáblára fel volt írva Morvay Alajos és Nemes Ferenc fűtő neve, a két hősi halott emlékére.
A kocsik nagyrészt favázas kocsik voltak, így ezeket helyreállítani nem lehetett.
A híd szempontjából meglepően kevés károsodás történt. Ezt bizonyítja, hogy a baleset szeptember 12-én történt, a kijavított hídon már október 3-án megindulhatott a forgalom.

A korabeli események Vörös József, a MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletágának nyugalmazott mérnök-főtanácsosa, a Hídosztály volt vezetője elbeszélése nyomán elevenednek meg.

Reke Balázs kollégánk filmajánlója az esetet feldolgozó Viadukt című filmről itt.