1999-ben ezen a napon mutatták be az Amerikai szépség című filmet.

A rendező, az elsőfilmes Sam Mendes volt, aki nagy bátorsággal vágott bele egy igen érzékeny témát érintő, de nagyjából remekbeszabott forgatókönyv megfilmesítésébe. Szerencséjére sikerült megragadni a legfontosabb motívumokat és megtalálni a tökéletes szereplőket művéhez.

A történet egy átlagos amerikai kertváros teljesen átlagos utcájában kezdődik, s azonnal egy férfi monológját halljuk meg, aki unott hangon kezdi el leírni az életét. Egy dolog viszont azonnal megüti a néző fülét, mikor a beszéd monotonságába beékel egy különös sort, azt, hogy tudja, egy éven belül meg fog halni, de persze ezt még nem tudja. A filmi narráció alapvető eleme, hogy ha a főszereplő meséli el a történetet, akkor nyilvánvalóan nem tudhat a saját végzetéről, mert az a természet és élet törvényei ellen való. Az Amerikai szépség elkészültéig csak egy jelentős film csinálta meg ezt a húzást, ami nem más volt, mint az Alkony sugárút, mely egy medencében úszó halott férfival indít, aki azzal kezdi, hogy elmeséli hogyan jutott ide.

Mindezek ellenére az Amerikai szépség az átlagosság filmjeként indul és az átlagosságból kitörés sokszor csak álommá váló kísérletével záródik, szinte mindenki részéről. A cím beszédes, mivel az amerikai szépség a fantázianeve annak a teljesen egyszerű rózsafajtának, mely visszatérő motívumként mindig ott van a színen.

A történések a hétköznapi unottságból való kitörésre vágyó főszereplő körül csoportosulnak, ő a katalizátora ezeknek a véletleneknek. A karakterek éles szemmel megrajzoltak, csak néhány helyen csapnak át közhelyekbe. A család, aki lenézi a főszereplő apát, a munkahely, ami ledarálja a kisembert, a rég elvesztett érzelmek és az újonnan feltámadó vágyak mind úgy forgatják a szereplőket ebben a képeslapra illő pokolban, mint a zárlatos centrifuga a frissen mosott ruhákat. A tragédia természetesen elkerülhetetlen.

A kilencvenes évek végének Amerikája, főként az utolsó két év, tucatszámra ontotta magából az amerikai álom megkopott mítoszát kritizáló műveket, melyek sorában a legtöbb szakmai elismerést az Amerikai szépség gyűjtötte be. 5 kategóriában vitte el az Oscar-szobrot, köztük a legjobb film díját és Kevin Spacey legendás alakításával elnyerte a legjobb színész díját. A film ezeken kívül több száz fesztiválon fordult meg és a kilencvenes évek egyik emblematikus alkotásává vált.

Egy olyan útnak az egyik legfontosabb állomása volt, melyet David Lynch kezdett meg a Kék Bársonnyal és a Twin Peaks-szel, majd Quentin Tarantino folytatott a maga vagány módján és Sam Mendes összegzett az Amerikai szépségben, és a nézőktől annyit várt csupán, hogy “nézd meg közelebbről!”