2006-ban ezen a napon mutatták be Pedro Almodóvar Volver című filmjét. A híres spanyol rendező már az 1980-as években betört a filmiparba nagyon nyers, szókimondó underground filmjeivel. Az első sikereket A szenvedélyek labirintusa, Az áldott mélységek és A vágy törvénye című filmekkel aratta. 1988-ban rendezte meg Az asszonyok teljes idegösszeomlás szélén című kamaradrámát, melyben már ott vannak azok a motívumok, melyek végigkísérik majd további pályafutását. Fő témája a nagybetűs nő lett és a nőiség kérdése a kortárs világban.

Ennek szellemében forgatta le 1999-ben a Mindent anyámról című filmet, mely szó szerint mindent vitt filmes díjak tekintetében és a spanyol filmtörténet legtöbb díjjal kitüntetett alkotása lett. Sokan máig ezt a hihetetlenül keserédes, és egyben mély filmet tartják Almodóvar legjobb mozijának.

Következő filmje a Beszélj hozzá! volt, mely valamilyen szinten ellenpontozta a Mindent anyámról erősen női világát és főszála inkább férfiak szenvedéstörténete volt. Almodóvar ismét remekelt, a Mindent anyámról után újra átvehette az Oscar-díjat, ezúttal a legjobb eredeti forgatókönyv szobrával ment haza.

2004-ben még leforgatta a Rossz nevelést, mely szintén férfi témákkal foglalkozott, de nem aratott túl nagy sikert, kicsit kevésbé volt Almodóvar-film, sokan hatásvadásznak tartották.

16. nagyjátékfilmje volt a Volver, mely címével is sokat sugall. Több szempontból is visszatérés volt a számára; újra elővette néhány év kihagyás után a nők témáját és visszatért a gyökereihez, a film jó részét szülőföldjén La Manchában forgatta.

A történet főszereplője egy madridi munkásvilágban keményen dolgozó nő, aki lányával és munkanélküli férjével él. A nő faluról érkezett a nagyvárosba egy családi tragédia után, mely három generációra visszahatóan felbolygatta az életüket. A cselekményt az idős falusi nagynéni halála indítja el és ez az esemény mindent felforgat, a falusi öregek szellemekről kezdenek el beszélni, a főszereplőnő családját pedig újabb tragédia sújtja.

A Volver legnagyobb erénye a mesterien megírt forgatókönyv, mely mindig újabb rétegeket fed fel a szereplők életéből és lelki világából, beleszőve a nagyvárosi élet forgatagának és a falusi élet romantikájának ellentétét. Ezt Almodóvar igen humoros módon adja elő, mikor a faluban állandó süvítő szélre hivatkozva azt mondatja róla egy tévéadásban, hogy a hely, ahol Spanyolországban a legtöbb az egy főre eső őrültek száma. A dráma és komikum végig egyenletesen halad, sosem merül bele jobban egyikbe sem, mint kellene, megindítóan szomorú és vicces a szó legjobb értelmében.

A szereplők remekelnek, főként a főszerepben élete egyik legjobbját hozó Penelopé Cruz, aki sokak szerint ebben a szerepében vált igazán nővé. Elemi erővel és őszinteséggel festi le a karakterét, el is hiszünk neki minden gesztust, minden könnyet és kacajt.

A film Cannes-ban megnyerte a legjobb női főszereplő díját, melyet minden főbb női szereplő megkapott, Almodóvar pedig a legjobb forgatókönyv díját kapta meg. Az Európai Filmakadémia 5 díjat osztott ki a filmnek, a Golden Globe-on versenyzett a legjobb külföldi film kategóriájában, Penelopé Cruz pedig az Oscaron izgulhatott a legjobb színésznő díjáért.

A Volver Almodóvar egyik legletisztultabb és legérzékenyebb portréja lett a nőkről, akik olyanok a vásznán mint a való életben; szeretnek, szenvednek, nevetnek, káromkodnak, dolgoznak, élnek, bíznak… egyszerűen csodálatosak, úgy ahogy vannak.