2008-ban ezen a napon mutatták be az amerikai mozik Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című vígjáték-drámáját.

Az elképesztő karriert maga mögött tudó Woody Allen pályafutása alatt négy Oscar-díjat nyert és ezen kívül még 20 alkalommal jelölték a díjra, valamint számos amerikai és európai filmfesztivál döntése igazolta, hogy ő a világ egyik legjobb filmrendezője.

Legtöbb moziját Amerikai környezetben forgatta, majd 2005-ben a megdöbbentő, dosztojevszkiji motívumokkal teletűzdelt Match Point-tal indította meg európai filmforgatási korszakát. Ekkor forgatta a Match Pointon kívül a Kasszandra álmát, a Fülest, az Éjfélkor Párizsban-t, a Rómának szeretettel című filmet, a Férfit látok álmaidban-t és természetesen a Vicky Cristina Barcelonát. Ezen filmek többsége osztatlan sikert aratott a nézők és a kritikusok körében is, az Éjfélkor Párizsban című szürreális elemekkel és álomallegóriákkal operáló művészi múltidézgetése elhozta számára többek közt a legjobb eredeti forgatókönyv Oscarját is.

Európai korszakának három csúcsdarabja így a nagyon mélyen drámai Match Point, a könnyed Éjfélkor Párizsban és a keserédes Vicky Cristina Barcelona lett.

Legutóbbi történet mint címe is sugallja Barcelonában játszódik, és egy furcsa szerelmi négyszöget fest le. Két amerikai nő megérkezik a városba, hogy elköltsék nyaralásukat. Az egyikük visszafogott, a másik kalandvágyó. Találkoznak egy bohém festőművésszel, akinek valamilyen formában mind a ketten a hatása alá kerülnek; egyikük rögtön beadja a derekát, a másik ellenállást színlel. Ezzel azt érik el, hogy mindketten másképpen vonzzák magukhoz a férfit. De nem lenne teljes a történet a negyedik szereplő nélkül. Feltűnik a festő korábbi szerelme, egy labilis idegzetű, az elmebaj határán egyensúlyozó festőművésznő, aki szintén akarja a férfit.

Woody Allen pedig nem csinál mást, mint amihez a legjobban ért; ír egy mesteri dialógokkal teli forgatókönyvet és összeereszti a szereplőit egy elképesztően gyönyörű vidéken, sok borral és éjszakákba nyúló beszélgetésekkel és vár, hogy mi történik. És természetesen mindenki remekel. Így lesz a film a karakterszínészek diadalmenete, akik mind a drámát mind a vígjátékot mesterien átérzik és a mozi is annyira végletek közt mozog mint a festőművésznő elmeállapota. Sugárzik a képekről a mélyen megélt érzelmek hada és az, hogy bármikor robbanhat bárki.

Aki a leginkább uralta a vásznat az a néha feltűnő Penelopé Cruz volt, a bolond festőnő szerepében, neki ki is járt jogosan az elismerés, meg kapta az Akadémiától a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart. A film maga pedig amilyen habkönnyű romantikus komédiaként indul legalább annyira akad a végén a torkunkon.