1951-ben ezen a napon mutatták be Elia Kazan egyik legnagyobb klasszikusát, A vágy villamosát. A film Tennesse Williams azonos című Pulitzer-díjas színdarabja alapján készült, ami bemutatása idején nagy port kavart és számítani lehetett arra, hogy a filmváltozat is hasonlóan legendás státusz várományosa lesz.

A történet szerint egy Blanche nevű labilis idegzetű nő megérkezik húgához New Orleansba. A terhes asszony kétkedve fogadja az érkező testvér szándékait, de mikor megérti leromlott állapotát azon igyekszik, hogy segítsen neki talpra állni és egy normális férjet szerezni. De Blanche már érkezésekor összetűzésbe keveredik húga férjével a lengyel származású, állatiasan viselkedő Stanley-vel. Az első találkozástól kezdve feszül közöttük valami ellenszenv, Blanche játssza az úri származású, művelt asszonyt Stanley pedig iszik, őrjöng és bunkó módon a helyére teszi a két nővért. A konfliktusok sűrűsödnek, Blanche egyre labilisabb, Stanley egyre elviselhetetlenebb és már megállíthatatlan a tragédia.

Az ötvenes években Amerikában még mindig érvényben volt az értelmetlen és a filmművészet valódi kibontakozását minden eszközzel akadályozni próbáló Hays-kódex. A kódex elvileg a filmgyártást szabályozó gyűjtemény lett volna, melyet végül teljesen átitattak a mélykonzervtív, prűd és önáltató vallásos dogmák, amik döntöttek afelől, hogy egy filmet bemutatnak-e vagy nem.

A vágy villamosát a mai napig az egyik első olyan filmek tartják, ami megrepesztette a Hays-kódex addig megdönthetetlennek látszó falait és utat nyitott annak, hogy Amerika elinduljon egy szabadabb filmművészet útján. Valamint nagy befolyása volt a később lezajló szexuális forradalomra.

A film végül néhány botrányt kiáltó hang kivételével pozitív visszajelezésre talált. 12 kategóriában jelölték Oscarra, amiből négyet meg is nyert. A négy főszereplő közül hárman részesültek az aranyszobrocskában. Marlon Brando, aki parádésat alakított a durva lengyel bevándorló szerepében, egy csapásra az egyik legkeresettebb színész lett, valamint a korszak egyik szexszimbóluma. Brando ekkor még lecsúszott az Oscarról, viszont a következő években és később is számos alakításával igazolta, hogy ő volt minden idők egyik legjobb színésze.