1949-ben ezen a napon látta meg a napvilágot Richard Gere amerikai színész.

A 70-es években kezdett bele a színészi pályába, első nagy sikere a Mennyei Napok volt, Terrence Malick klasszikusa. A következő években olyan filmekben tűnt fel mint a Jenkik, az Amerikai dzsigoló és a Garni-zóna. Legutóbbi hatalmas sikert aratott és Gere az egyik legfelkapottabb hollywoodi sztár lett, akit sorozatban kínáltak meg a stúdiók különböző nagyobb filmszerepekkel. Szerepelt a Kifulladásig Los Angelesben című akciómoziban, a Dávid Királyban és Francis Ford Coppola Gengszterek klubja című mozijában.

A kilencvenes évek elején már deres hajjal vált szexszimbólummá, az akkor még ismeretlen Julia Robertsel az oldalán a Micsoda nő-ben. Az örömlányból idézőjeles hercegnővé váló főhősnő filmje hatalmas sikert aratott; Julia Roberts sztárrá vált egy csapásra, Richard Gere pedig még jobban bebiztosította helyét a fősodorbeli filmezésben.

Karrierje egyik legfontosabb filmje a Chicago volt, egy bohém amerikai musical, mely nagy meglepetésre szépen learatta a gyümölcsét 2003-ban a világ nagy filmfesztiváljain.

A rendező a mozivilágban járatlan Rob Marshall volt, aki előtte tévében és színházban dolgozott. Színpompás, vad, bohém és dögös megérkezése volt a Chicago a filmvilágba és azonnal tarolt is vele, 2003-ban a legtöbb Oscar-jelölést söpörte be, végül ebből hat díjat haza is vitt, köztük a legjobb film díját is.

A film története 1929-ben játszódik a szesztilalom idején; mindennaposak a gyilkosságok, bandaleszámolások az utcákon, Al Capone éli világát, a bárokban titokban folyik az ital, züllik az erkölcs, tombol a jazz és mindenki boldogabb mint valaha. Ebben a világban él Roxie Hart, aki gyilkosság vádjával ül a tanúk padján, de egy minden hájjal megkent ügyvéd felmenteti őt a média rokonszenvét kihasználva. Roxie ezután belezuhan a revü keserédes álomvilágába, ahol senki sem jó, mindenki pengeélen táncol és rohan a végzete felé. A musical alaptörténete keveredik álmokkal és hallucinációkkal a táncba és énekbe öntött mélybehullással.

A Chicago azért lett végül megkerülhetetlen darab, mert nem elégszik meg a musical sablonos kliséivel és lehetőségeivel, új utakat keres, és néha fájdalmasan, néha szemet gyönyörködtetőn és néha elborzasztóan dönt le falakat.