2013 egyik nagy meglepetésfilmje volt a 12 év rabszolgaság. Mindenki tudta, hogy nagy durranás lesz, viszont a díjesőre egészen a bemutatóig nem sokan voksoltak, tekintve az előző évek rabszolgatematikával túlterhelt filmes időszakát. Ott volt a Django elszabadul, A segítség és a Lincoln.

A rendező Steve McQueen volt, aki addigra már letett az asztalra két olyan filmet, ami biztosította abban, ahogy egyszer eljut egy hollywoodi szuperprodukció rendezésééig. Az első filmje az Éhség volt, egy angol-ír történelmi dráma, amivel megnyerte Cannes-ban a legjobb elsőfilm díját valamint ő lett az év felfedezettje a BAFTA-n, az Európai Filmdíj átadón és a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is. Először forgatott Michael Fassbenderrel is, aki azóta vagy fő- vagy epizódszerepben, de feltűnik minden filmjében. Így volt ez a második film, a Szégyentelen esetében is, ahol Fassbenderrel a főszerepben, Steve McQueen kendőzetlen őszinteséggel ábrázolta egy new york-i szenvedélybeteg férfi mindennapjait. A szégyentelen melankolikus remekmű volt a nagyvárosi magányról, Fassbender elképesztő erejű alakítására építve. Nem sok ilyen rideg szemmel tébláboló antihőst láthattunk addig filmvásznon, mint ő.

A 12 év rabszolgaság egy férfi története, aki szabad feketeként él Amerikában, hegedűművészként, viszont egyik este elrabolja egy rabszolgakereskedőpáros és mire magához tér már oda a szabadsága és az addigi életét is elfelejtheti, mert senki sem tudja róla délen, hogy kicsoda, csak a bőrszínét nézik. Ezután 12 évig senyved rabszolgasorsban, miközben sok hozzá hasonlóval együtt ezernyi kínt és megaláztatást kell átélnie, ki kell szolgálnia egy elmebeteg nagybirtokost is, aki miután megtudja, hogy ki ő mégjobban próbálja megakadályozni szabaddá válását.

A Solomon Northup megemlékezései alapján készült film megindító tanulmány egy sokat szenvedett és megélt férfiről, aki sosem volt hajlandó feladni a reményt és minden áron vissza akart térni családjához. Valódi Oscar alapanyag a történet, melyet a mindig zseniális Hans Zimmer szívszorító zenéje kísér végig. McQueen rendező kockáztatott a témával, mivel filmje nagyon könnyen giccsbe fordulhatott volna. A határvonal, amin a cselekmény siklik nagyon vékony, de csak néha lépi át az érzelgősség határát.

A színészek remekül öltik magukra a szerepet. A legjobb női epizódszereplő Oscarja borítékolva volt, de nem sokkal maradt le Michael Fassbender sem a férfi mellékszereplő díjáról. Őt a 2014-es gálán Jared Leto taszította le a trónról, nem biztos hogy igazságos módon, egy szintén borítékolt szereppel. Fassbender eddigi legjobb alakítását nyújtja az őrült és kegyetlen rabszolgatartó szerepében, aki néha hajnalban felveri a csapatnyi nyomorgó négert, hogy táncoljanak neki, miközben ő üvöltözve és ostorozva tombol.

A film diadalmenete végül a legjobb film Oscarjával zárult, de nem maradt el a legjobb dráma Golden Globe díja és a Brit Filmakadémia díja sem.

A 12 év rabszolgaság jó példa volt arra, hogy hiába a filmes trendek, amik évente hódítanak, vannak olyan témák, melyekről mindig fontos lesz beszélni, sosem válnak elcsépelté, ha biztos és tehetséges kezek nyúlnak utánuk.