A tanulmányi ügyrend változásairól beszélgettünk Dr. Gécseg Zsuzsannával, az SZTE BTK Oktatási és ifjúsági dékánhelyettesével.  A XX. század egyik vívmánya az egyetemeken tapasztalható tömegképzés. Nem azt szeretnénk itt most eldönteni, hogy mekkora emberlétszám a tömeg, és hogy honnan, hányas számtól, emberfőtől indul a tömeg kifejezés.

Tény, az egyetem kapuja bárki előtt nyitva áll, korra, nemre, fajra való tekintet nélkül. Amióta pedig ez a helyzet, az állam hol támogatja, hol nem, hol kisebb, hol nagyobb összeggel ezeket a képzéseket, és ez is nagyban meghatározza a jelentkezők számát, motivációit.

Ugyancsak régóta elfogadott szabály, hogy az előadások, gyakorlatok, szemináriumok látogatását, és annak ellenőrzését az egyes tanárokra bízzák. Így azt is, hogy figyelembe veszi-e a jelenlétet, netalán a szorgalmat az érdemjegy megadása, a teljesítés el (nem) fogadása során. Közmegegyezés alapult azon, hogy ezt a kérdést a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat nem szabályozza, és nem csak a tanár belátására bízzák, hogy elnézi-e a jelenlét hiányát, hanem a hallgató saját kockázatának tekintik, ha kihagyják az elméletet előadó, a gyakorlatot magyarázó előadásokat.

Ráadásul, megint csak a sok helyütt a fejét felütő tömegesítés miatt, az évfolyamok létszáma akkorára duzzadt, hogy az oktató már nem tudja megjegyezni a hallgatókat. Régen, állítólag máshogy volt. Ez felveti azt is, hogy miként fog menni ennek a szabálynak az ellenőrzése. Persze adja magát, hogy állandó katalógus a megoldás, de ki nem látott még olyat, hogy a legjobb barát(nő) ne írta volna be az éppen hiányzó nevét, kicsit megváltoztatott aláírással. A többi megoldás, mert van, eléggé időigényes, de lehetséges.

Vannak szakok, ahol igen nagy probléma az óraütközés. A több szakos hallgatóknál állandó. Az egy szakosoknál, elmondásuk alapján, nem mindig. Egy szóval, nem egy kibírhatatlan ez a szabály, szokatlan, de nem teljesíthetetlen, számos engedmény övezi az útját. A kar részéről valóban az a szándék merült fel, hogy a hallgató valóban legyen tagja az előadásnak, hallgassa azokat, megengedőbb szituációkban akár még ennél nagyobb aktivitás is megengedett. Annál viszont nincs rosszabb, ha az előadóterem kong az ürességtől. A rendszer működése azonban majd az előttünk álló tanévben válik világossá.

Boros Tamás beszélgetett Dr. Gécseg Zsuzsannával, az SZTE BTK Oktatási és ifjúsági dékánhelyettesével: