1994-ben ezen a napon mutatták be Amerikában a Született Gyilkosok című filmet. Oliver Stone, a rutinos és elismert rendező, előtte már három alkalommal nyert Oscar-szobrot, de valószínűleg a Született gyilkosok volt a legjobb filmje. A film történetét egy másik legenda Quentin Tarantino írta, tőle vette át a sztorit a forgatókönyvírásban is jártas Stone.

A cselekmény szintjén annyi történik, hogy egy férfi és egy nála fiatalabb lány találkozik egymással, szerelmesek lesznek, majd módszeresen kiírtják a lány családját és megindulnak az amerikai utakon és sorra ölik a békés honpolgárokat. A média azonnal fel is kapja őket és sztárt avat a kegyetlen sorozatgyilkosokból. Ők pedig élvezik, hogy az áldozataik felismerik őket, az emberek rettegnek tőlük és csodálják a tetteiket.

Rémuralmuknak egy megszállott és velejéig romlott nyomozó vet véget, börtönbe kerülnek, ahol már a jelenlétük miatt küszöbön áll a lázadás minden percben. És megérkezik egy hírnévre éhes riporter, aki igazolni akarja tetteiket, hogy így adja el gyilkosokról szóló műsorát.

A média világát egyértelműen szétcincáló alkotás elemi erővel bírálta a fogyasztói társadalom világát, a kereskedelmi csatornák népbutító erejét, a celebvilágot. Mégis a mondanivaló majdhogynem eltörpül a látványvilág mögött. A kevert képi technika vegyíti az animációt, a színes, a fekete-fehér és a torzított beállításokkal. A kameramozgás pedig olyan zavarba ejtő, hogy sokakban akár fizika rosszullétet is kiválthat. Pereg a sztori és közben a két őrült gyilkos látomásai megjelennek a háttérben, végigkísérnek minket az úton, amin az értelmetlen pusztítás jár. Ebbe Stone belecsempész operára öldöklést, akár már röhejesnek is ható szitkom paródiát, jegesmedvés Coca-Cola reklámot, dilis börtönigazgatót, akinek válogatott káromkodásainak jó része ma már szállóigeként vagy jelzőként épült bele a popkultúrába. Ebben a felborult és hallucinációktól túlterhelt világban senki sem ártatlan (kivéve az öreg indiánt), gyilkos mutogat vádlóan a gyilkosra és mindenki úgy gondolja, hogy életeken át vezet az út a megváltása felé.

A Született gyilkosok a kilencvenes évek egyik legbotrányosabb, leggyomorforgatóbb és legjobb filmje volt. Ezen nem is érdemes vitatkozni, az idő is Oliver Stone-t igazolta, mozija több mint 20 éve készült mégsem vesztett egy percet sem aktualitásából, talán most még aktuálisabb, mint 1994-ben.