2005-ben ezen a napon került piacra A part című amerikai-angol film DVD-je Magyarországon. Rendezője Danny Boyle 1994-ben mutatkozott be a Sekély sírhant című filmmel, ami a BAFTA-n elnyerte a legjobb brit film díját, majd jött a nagy dobás. A kezébe került Irvine Welsh Trainspotting című regénye, ami akkoriban meghódította a könyvpiacot. Ebből az alapanyagból Boyle megsemmisítő erejű filmet készített, mely azonnal kultikus státuszba került, a kilencvenes évek egyik legjobb filmje volt, ami olyan naturalista módon ábrázolta egy heroinista brigád mindennapjait, hogy az felért egy elvonókúrával. Már ebből az alkotásából látszott, hogy Boyle igazi kísérletező kedvű rendező, aki nem riad vissza a nem szokványos megoldásoktól, szabadon kezelte a kamerát és olyan szervesen volt képes beépíteni a hallucinációkat a törzsanyagba, hogy csak az abszurditásuk miatt lehetett eldönteni ezekről a képekről, hogy nem a valóságos történetben vannak.

Negyedik nagyjátékfilmje volt A part.

A történet szerint Richard, a fiatal Leonardo Dicaprio által játszott kalandor, Thaiföldön találkozik egy francia szerelmespárral és egy félig őrült utazóval, akitől kap egy térképet, mielőtt az megölné magát. A háborodott férfi mesél neki egy szigetről, ami maga a paradicsom, minden utazó álma. És nincs is mit tenni, menni kell felfedezni a helyet. Hogy ne kelljen egyedül töltenie az utat Richard magával viszi a franciákat is. Megtalálják a Partot és tényleg maga a Paradicsom, és nincsenek egyedül sem, hogy meghódítsák. A Partot ugyanis egy hozzájuk hasonló álmodozó hippikből álló kommuna lakja, akik ide száműzték magukat a valóságos világ sivársága elől. Egy helyre, ahol mindig kék az óceán és az ég is, a természet megad mindent, amire csak vágynak, ételt-italt, és úgy is tűnik első ránézésre, hogy nincsen aggodalom a számlák miatt, nincs veszekedés, sem adók, sem vallás és semmi, ami szerintük megrontaná őket. Örökké tart a nyár.

Boyle bele is ringat minket ebbe az álomba és elhisszük, vagy inkább el akarjuk hinni, hogy létezhet ilyen szabadság a világon. De valójában ő nagy kritikus és ahogy a Tranispotting-gal éles szemmel rántotta le a leplet a narkósok szerencsétlen mindennapjairól, úgy vet véget az elíziumi hippimámornak és az elképzelt vízöntő-kornak A part játékidejének második felében. Mert ahol emberi tényező van, ott nincs békés élet, mondhatná a rendező. A főszereplő egyre kénytelenebb felfogni a vágyott világ lilaköde mögött valójában derengő diktatúrát. Ugyanis a közösséget egy személy irányítja, aki a mindenki egyenlő jelszava mögé bújva rendelkezik élet és halál, kiközösítés és megbocsátás és minden egyéb fölött. És ahogy Richard egyre jobban beleavatkozik a sziget belső életébe és a közösség életébe úgy dőlnek le sorban a falak, amik mögé a kommuna bújt meg évek óta. Megtörténnek az első tragédiák, sorsukra hagyják szenvedő társaikat a vadonban, és a végén addig fajulnak a dolgok, hogy egymás életére törnek a szigetlakók. Hiába kapják meg a tökéletes világot, az emberek csak emberek maradnak. Ismét megtörténik a száműzetés Édenből. Az új évezred embere megismétli a bibliai meseőseik hibáit.

Mindezek ellenére A part költői ihletettségű, színpompás, gyönyörű képekkel megfestett munka, felpörgetve a korszak legjobb zenéivel. A filmvilágban kedvelt a hippitéma, mindezek ellenére nem volt nagyon olyan feldolgozás, mely a kortárs jelenséggel foglalkozott. A part így varázsol aktuálissá egy 30 éve letűnt világot és ezáltal válik a kétezres évek egyik első kultuszfilmjévé.