Emir Kusturica portré

1999-ben ezen a napon mutatták be a magyar mozik Emir Kusturica Macskajaj című vígjátékát. Akkoriban Kusturica már egy ismert és elismert névnek számított az európai filmezésben, de tett egy rövid kitérőt Amerikában is.

Kusturica a balkán szülötte. Fergeteges hangulatú és egyszerre mély és álmodozó filmjei meghódították a közönséget és a filmkritikát is. Első nagyjátékfilmje, az Emlékszel Dolly Bellre?  volt, amivel díjat nyert a velencei filmfesztiválon. Az európai újhullám hagyatékán kiválóan egyensúlyozó keserédes film a tizenéves fiatalok világába kalauzol el minket. Szorongások, szerelem, lázadozás, zene, Szarajevó és kommunizmus mindennnapjai dokumentarista jegyekkel feltűzdelve.

1985-ben a megindító politikai drámájával a Papa szolgálati útra ment-el elnyerte a Cannes-i filmfesztivál fődíját, valamint Oscar és Golden Globe díjakra is jelölve volt. A kommunizmus kegyetlen besúgórendszerét bemutató film egy odaadó apa története, aki minden eszközzel próbálja megkímélni gyermekeit a valóság borzalmaitól. A következő lépés a Cigányok ideje volt, ami máig Kusturica talán legerőteljesebb filmje, sokak szerint ezt az alkotást ismételte meg, amikor Amerikában leforgatta az Arizónai álmodozók című filmjét Johnny Deppel a főszerepben. A Cigányok idejében álom és valóság vágyak és csalódások váltják egymást, egyfajta mágikus realizmussal bugyolálva be a mélységes nyomort, kilátástalanságot és a nyolcvanas évekbeli európai gyermekkereskedelem problémáját. Ekkor állt össze későbbi állandó zeneszerzőjével, Goran Bregoviccsal, aki minden filmje alá örök érvényű dallamokat szerzett, amiket talán mindenki ismer. Ezután következett a már emlegetett Arizónai álmodozók, ami csendes sikert aratott és két évre rá az Underground, ami hangos botrányt kavart. Annak ellenére, hogy a film elhozta Kusturica számára a második cannes-i aranypálmát, sokan a film politikai tartalma miatt elfordultak a rendezőtől, szélsőségesnek bélyegezték. Kusturica válasza erre az volt, hogy rendezett egy igazi felhőtlen, legendás fekete humorral teleitatott vígjátékot. Ez lett a Macskajaj. A dunaparti városban játszódó abszurd darab főszereplői között nem is igazán lehet rangsorolni. Mindenki egytől-egyig remekre szabott, röhejes és szórakoztató: önjelölt roma keresztapák harcolnak tanyasi palotákért, benzinért, orosz csempészcuccokért, mindig a legnevetségesebb kicsinyességgel. Mindenki megpróbálja átverni a másikat, hogy előre jusson és már mosolyogva várjuk a végén, hogy ki lesz a szemétdomb királya. A Velencei filmfesztivál legjobb rendező díját elnyerő alkotás egyértelműen a balkánon játszódó vígjátékok királya, mindenkinek kötelező darab ez a groteszk tárca.