Ma ünnepli 41-dik születésnapját Casey Affleck amerikai színész. Pályafutását 1990-ben kezdte; korai szerepei közé tartozott a Majd megdöglik érte, a Good Will hunting és a Képtelen képregény. Általában mellékszerepeket alakított.

“2007-ben kapta meg élete eddigi legnagyobb szerepét Andrew Dominik Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című filmjében. Az elképesztően hosszú cím mögött a filmtörténet egyik legjobb westernje rejtőzik.”

Jesse James a vadnyugat egy legendás alakja volt, mint ahogy Billy, a kölyök. Már életében hatalmas kultusz alakult ki körülötte; igazi népi Robin Hoodként tisztelték, korabeli ponyvaregények hőse lett. A mitizált alak mögött viszont valójában egy vérszomjas rabló és gyilkos bújt meg, akiből romantikus illúziók avattak sztárt. A film maga Jesse James és az általa vezetett banda utolsó rablásával indít. Ez le is zajlik az első húsz percben. De a filmből ekkor még hátra van két és fél óra. Itt indul be a valódi cselekmény, aminek középpontjában nem a romantikus hős van, hanem a mögötte rejlő valódi személyiség; a paranoiás gyilkos, akinek sosem lehet sejteni a következő lépését. Brad Pitt, aki a film egyik producere is volt, alakítja Jesse James  és a szerepben élete legjobbját nyújtja. Ki is érdemelte a Velencei filmfesztivál legjobb színész díját, de valami különös oknál fogva az Oscaron nem tűnt fel a neve a jelöltek között. Casey Affleck pedig a fiatal és ambíciózus Robert Fordot játssza, aki bálványozza Jesse Jamest és mindent megtesz, hogy a közelébe férkőzhessen. A rajongása odáig vezet, hogy végül is ő lesz az, aki végez Jessevel és utána álszent showműsort indít, melyben gyilkosságát próbálja meg tisztára mosni.

“A film valójában egy mesterien levezényelt pszichológiai dráma, ahol a karakterek kidolgozottsága adja a legfőbb erőt. Jesse és Robert Ford is élesen megrajzolt jellemek. Jesse egyértelműen elmebeteg Robert Ford pedig tévelyeg, hogy vajon jó dolog-e egy őrültet imádni?”

A mozi nagyon lassan pereg, a snittek hosszúak, ráérősek és kimértek, miként Jesse James egyre betegesebbnek ható cselekvései. De mindennek jelentése van, a legutolsó képkocka is bravúrosan kidolgozott. A fényképezésért Roger Deakins a felelős és a remek operatőr felülmúlta még a saját formáját is. Az 1800-as évekbeli kamerák képét időző karcok beállítások a végletekig átgondoltságra és profizmusra utalnak, a színek pedig páratlanok.

A színészi játék, a rendezői munka és a fényképezés mellett nem hagyható szó nélkül a zene sem. A zenészlegenda Nick Cave Warren Ellissel összefogva alkotta meg a filmtörténet egyik legszívszorítóbb muzsikáját. Minden szereplőre külön témát írtak, melyekben gitár, zongora és hegedűszólamok futnak végig. Talán nincs ember, akinek ne szöknének könnyek a szemébe, amikor felcsendül a halk lélekfacsaró zene Jesse meggyilkolása előtt vagy a végefőcím felfokozott pillanataiban.

“Valószínűleg nem csináltak még ilyen mély tartalmú westernt a filmtörténetben, ami egyben ennyire hiteles lett volna. Minden szentimentalizmust lefarag a vadnyugatról, amit az évek aggattak rá. Nincsenek benne hatalmas pisztolypárbajok, üldözések és egysíkú karakterek. Tökéletesre csiszolt tanulmány a fiatalok idealizmusáról, az őrületről, a túlzott rajongás veszélyéről és a fájó beismerésről, hogyha vér tapad az ember kezéhez az mindent megváltoztat. Valódi csemege haladó filmnézőknek.”