2 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el a legendás színész, Robin Williams. Az egész világ ledöbbent, mikor a szinte mindig komikus szerepeket alakító színész öngyilkosságot követett el. A halálát követő interjúkból tudta meg a világ, hogy színésznek komoly egészségügyi problémái voltak, mindezekhez adósságok és állandó anyagi gondok társultak.

Halálával a filmes világ egy nagy tehetséget veszített el, így ma mi is annak szenteljük a filmajánlónkat, hogy tisztelegjünk alkotásai előtt. Az 1970-es években tűnt fel egyedülálló humoros műsorával, melyet Magyarországon Egy úr az űrből címmel vetítettek, majd 1980-ban szerepelt a Popeye című filmben. Az igazi nagy áttörést az 1987-es Jó reggelt, Vietnam! hozta meg számára. Ebben a vígjáték-drámában egy újító szellemű rádiós DJ-t alakított, aki az idegen földön harcoló honfitársainak a szívébe lopja magát fergeteges stílusával. A film meghozta az első Golden Globe-díját valamint az első Oscar-jelölést is. Két évvel később már egy drámai szerepért gyűjtött be újabb Oscar-jelölést; ez volt a Holt költők társasága. Ebben az esetben egy ultrakonzervatív iskolába kerülő szabadszellemű irodalomtanárt játszott, remek érzékkel eltalálva, hogy alakítása ne menjen át giccsesbe a történet ellenére sem. 1990-ben az Ébredésekben Robert de Niro társa volt. Egy újabb drámai szerep. 1991-ben a volt Monthy Pyton tag, Terry Gilliam, formabontó, őrült vígjátékának egyik főszerepét Robin Williamsre osztotta, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket és megindító őszinteséggel formálta meg egy elmebeteg hajléktalan karakterét, aki a kilencvenes évek New Yorkjában egy középkori grál-lovagnak képzeli magát. Ismét begyűjtött egy Golden Globe-díjat, de az Oscar elmaradt. 1993-ban újabb Golden Globe díjat vehetett át, ezúttal különdíjjal jutalmazták a Disney nagysikerű filmjének, az Aladinnak, egyik szinkronhangjáért. Egy évvel később újabb Golden Globe boldog tulajdonosa lett, a Mrs. Doubtfire című vígjáték főszerepéért. Egy apát alakított, akitől miután elveszik a gyermekeit őrült tervbe fog: kedves, idős nőnek öltözik és dadának áll volt felesége új férjének házában, csak hogy közelebb lehessen gyerekeihez.

“1997-ben változott meg minden, amikor két húszéves kezdő színész suhanc megírt egy forgatókönyvet. Ők voltak Matt Damon és Ben Affleck, a film pedig a Good Will Hunting. A forgatókönyv megfilmesítésével Gus Van Sant-et bízták meg, aki akkoriban az amerikai független film egyik legjelentősebb alakja volt. A főszerepet Matt Damon öltötte magára, egy utcakölyköt alakított, aki fotografikus memóriája és lángelméje segítségével bármit elérhetne az életben, viszont neki tökéletesen elég a takarítás vagy az építkezési munka és az élet a bostoni szegénynegyedben.”

Véletlenek folytán egy matematika professzor keze ügyébe kerül, aki felismeri benne a zsenit és tudja, hogy ha segít a kezelhetelen fiúnak, ő segíthet a világnak képességével. Ekkor kerül be a képbe a Robin Williams által alakított pszichiáter, aki feladatul kapja, hogy találjon utat a fiúhoz. Ekkor kezdődik meg két hányatatott sorsú zseni szellemi küzdelme, mely magának a filmnek a velejét adja. A tökéletesre csiszolt forgatókönyv és a remek dialógusok persze azonnal kultuszfilmmé avanzsálták a Good Will Hunting-ot, a biztos kezű rendezés és a zenék pedig csak erősítettek ezen a pozíción. Végül 9 kategóriában versenyzett az Oscar átadón. Az év viszont szerencsétlennek bizonyult, mivel James Cameron Titanic-jával kellett megküzdenie. A mérleg nyelve Cameron felé dőlt és a Titanic 11 szoborral végzett az átadón, a Good Will Hunting “csupán” kettőt tudott díjra váltani. A forgatókönyvíró páros megkaparintotta a legjobb eredeti filmnek járó díjat, valamint a régóta kijáró Oscar végre Robin Williams kezében kötött ki.

Ezután még remekül játszott a Patch Adamsben, de a karrierje lassan kezdett elcsendesedni. Már nem játszott jó filmekben, mintha nem talált volna igazi neki való szerepeket.

“63 évesen hagyta itt a világot, viszont valószínűleg mindig ő lesz számunkra, a filmnézők számára az egyik legjobb amerikai színész, aki ilyen remekül tudott lavírozni a dráma és a komikum között.”