2001. augusztus 10-én egy nagyon furcsa filmet mutattak be az amerikai mozik. A Más világ címet viselte és annyit tudott előtte róla a világ, hogy ez minden idők legnagyobb bevételt hozó spanyol filmje.

A rendező Alejandro Amenábar volt, aki 1996-ban tört be a filmiparba a Halálos tézis című alkotásával, majd egy évvel később megrendezte a zseniális, azóta legendává vált Nyisd ki a szemed! című mozit, amiből 2001-ben amerikai remake készült Vanília égbolt címmel Tom Cruise, Cameron Diaz és Penelopé Cruz főszereplésével.

A Vanília égbolt amerikai bemutatója előtt a Más világ óriásit szólt mindenhol a világon. A rendező a horror-thriller műfajához nyúlt, sajátos európai szemmel. Akkoriban ugyanis a filmvilág horrortermése a szinte már nevetséges színvonalat súrolta, miután képtelenek voltak kilépni az olcsó trükkökkel és borzalmasan sablonos történetekkel operáló sorozatgyilkosos mozik köréből. Az első változást hozó fecske a briliáns Hatodik érzék volt, mely meg is ágyazott a hasonló stílusú filmeknek.

“Ebből a termékeny talajból nőtt ki a Más világ is. A története nem is tűnik elsőre bonyolultnak: egy katonaözvegy asszony a második világháború után egy szigetre költözik két gyermekével egy öreg házba, ahol egyre-másra hátborzongató dolgok kezdenek történni. Az egyre zavarodottabb és tébolyultabb nőt Nicole Kidman formálta meg, aki ebben a szerepben élete egyik legjobbját nyújtja.”

Felmerülhet a kérdés, hogy mitől olyan erős ez a film? A válasz az előadásmódban rejlik. Hitchcock óta tudjuk, hogy a valós borzongást a nézőben nem a sokk ébreszti fel, hanem a suspense. Alejandro Amenábar jól tudta ezt és tudatosan nem is próbált olcsó ijesztgetést csinálni a filmjéből, hanem a mellbevágó végkifejletig a székhez akarta szögezni a nézőket, hogy egy idő után már ne legyen menedék a félelem elől.

“Ötletét tökéletesen véghezvitte, sosem hagyva figyelmen kívül, hogy fő célja egy még ennél is mélyebb tartalom átvitele volt. Az emberiség kezdete óta foglalkoztat minket a kérdés, hogy mi van a halál után. Az, hogy egész életünket biztos elmúlásunk tudatában éljük le, csupán bízva abban, hogy vannak stílusosan szólva “más világok” is. A film fő kérdése talán az, hogy eljuthatunk-e “más világokon” át utazva a békés örökkévalóságig? Hiába ugrálunk fel a székben rémületünkben, miközben nézzük ezt a filmet és hiába hámozza le rólunk a befejezés a szorongás terhét, utána mégis sokáig még gombóc van a torkunkban vagy kő a gyomrunkban és azt kérdezzük a plafonra bámulva, hogy: “miért?”

Nem sokszor arat horrorfilm osztatlan kritikai sikert; a Más világ-nak ez is sikerült. A Velencei Filmfesztivál fődíjára jelölték, de esélyes volt a legjobb európai film díjára is, és a Brit Filmakadémia az év legjobb eredeti forgatókönyvei közé választotta. Nicole Kidman begyűjtött egy nominációt a legjobb drámai színésznőnek járó Golden Globe díjra és szintén jelölve volt a Brit Filmakadémia legjobb színésznő díjára.

Alejandro Amenábar bizonyította, hogy ő az egyik legjobb kortárs spanyol filmes, amit három évvel később ismét igazolt a világnak, mikor 2004-ben elkészítette a Belső tenger című filmet, ami a spanyol filmezés egyik legmegindítóbb alkotása lett és jogosan elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-szobrot és a Golden Globe díjat is.