A mai napra szóló filmajánló egy jeles történelmi eseményhez kapcsolódik, Kolumbusz Kristóf hajóinak indulásához az „új világba”. 1492-ben ezen a napon indult útnak a nagy felfedező három hajójával és legénységével Indiába. Az utazás mint tudjuk egy kissé másképp alakult és India helyett a Bahama-szigeteken vetettek horgonyt a hajók, paradicsomi szépségű táj tárult fel előttük és furcsa addig nem látott, de érdeklődő tekintető őslakókkal találkoztak.

Ez volt Amerika felfedezésének pillanata. 1492-t írtunk.

“Nyilvánvaló volt, hogy az ötszáz éves évfordulóra nagy dobásra készült a filmvilág. Kihagyhatatlan alkalomnak bizonyult arra, hogy egy újabb nagy történelmi eposszal gazdagodjon a filmtörténet. A producerek nem is voltak restek és dollármilliókat öltek a projektbe. A film eredeti címe Kolumbusz lett volna, viszont valószínűleg nem tartották elég erőteljesnek és patetikusnak a témát tekintve. Eztután született meg a végleges filmcím, amit ma szinte minden filmfogyasztó, kicsiktől a nagyokig, ismer a világon. Ez az 1492 – A Paradicsom meghódítása.”

Az első és egyben legnagyobb feladat a rendező kiválasztása volt. A projekttel és a forgatókönyvvel először felkeresték Francis Ford Coppolát (aki addigra már veterán filmes legendának számított, ha csak a Keresztapa sorozatra vagy az Apokalipszis most című filmekre gondolunk), valamint Roland Joffét (aki előtte olyan filmekről vált ismertté mint a Gyilkos mezők és már forgatott is hasonló filmet, hasonló körülmények között, nevezetesen A missziót), és szóba került Oliver Stone is, aki addigra már három Oscar szobrot is magáénak tudhatott; az Éjféli Expressz, A szakasz és a Született július 4-én című filmekért. Mindhárman visszautasították a rendezés lehetőségét.

Ekkor került a képbe a szintén rutinos filmes Ridley Scott, aki előtte az Alien-filmekkel lett híres, majd megrendezte a legendás Szárnyas fejvadászt és éppen csak túl volt a Thelma és Louise című feminista road movie-n. Ő elvállata a feladatot és be is ült a rendezői székbe.

“A cél egyértelmű volt: olyan stábot akartak összehozni, akik képesek arra, hogy legendát teremtsenek, amiből az eljövendő generációk is képbe kerülnek a történelem egyik leghíresebb véletlenét illetően.”

A főszereplő kérdése kemény diónak bizonyult. Végül a hosszas válogatás és találgatás úgy maradt el, hogy Ridley Scott kijelentette, csak akkor rendezi meg a filmet, ha Gererd Depardiue játssza el Kolumbusz szerepét. A producerek is rábólintottak és az addig legfőképpen vígjáték szerepeiről ismert francia színész lett a történelmi dráma főszereplője. Depardieu-n kívül Sigourney Weaver és Armand Assante kerültek főbb szerepekbe.

A következő nagy probléma a zene kérdése volt. Vajon hogyan is lehetne a zene költészetébe önteni egy ilyen felfedezést? Először úgy tűnt, hogy Hans Zimmer kerül nyeregbe, aki addigra már számos zenéjével bizonyította zsenialitását. Az utolsó pillanatban Scott mégis úgy döntött, hogy inkább Vangelis legyen a film zeneszerzője. A választása helyénvaló volt, hiszen a görög zeneszerző olyan zeneművet alkotott, amit azok is ismernek, akik nem látták a filmet. Vangelis hatalmas bravúrt vitt véghez a zenét illetően, flamenco gitárosok és hegedűművészek muzsikáját komponálta össze egy angol kórus énekével. Az eredményt mind ismerjük.

“A profizmus és a 40 millió dolláros büdzsé meghozta a hatását: a filmtörténet egy újabb kultikus alkotással gyarapodott, mi egyszerű nézők pedig sosem felejtjük el a film megdöbbentően gyönyörű képeit és Vangelis muzsikáját.”